Miről maradunk le? (élménybeszámoló az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakképzéséről)

De . Categorii: Beszámolók, Magyar oldalak

Etichete: , ,

Miről maradunk le? (élménybeszámoló az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakképzéséről)

Publicat în April 10, 2011 , o comentarii

Hosszabb szélcsend után április 7. és 9. között gazdag programkínálat várta a filológiai érdekeltségű kolozsváriakat: Nádas Péter felolvasóestje a Korunk Akadémia szervezésében, éves tanszéki konferencia a Bölcsészettudományi Karon, szakképzés az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében. Megfelelő időbeosztással az érdeklődő akár mindegyikre is eljuthatott. Így vettem részt K. Horváth Zsolt négy előadásból álló sorozatán az EME konferenciatermében.

A szakképzés szervezője Bíró Annamária. Közvetlen előzménye a 2010-es tanévben szervezett textológiai képzés, melynek meghívottjai Balázs Mihály, Hász-Fehér Katalin és Debreczeni Attila voltak. Az idei szemináriumsorozat témája: Új kutatási irányok az irodalom- és társadalomtudományokban. Fókuszban az interdiszciplináris kutatási módszerek ismertetése, melyek a szövegek komplexebb vizsgálatát facilitálják elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Ennek jegyében beszélt K. Horváth Zsolt Kassák Lajosról és a Munka-kör közösségi művészetéről.

Az előadó az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének egyetemi tanársegédje. Kutatási módszerét kulturális formák és gyakorlatok társadalomtörténeteként nevezte meg, és az olasz microstoriával rokonította. Ez a metódus ad választ a kérdésre: hogyan lehet ma újat mondani Kassákról? Ebben a megközelítésben az életrajz „ürügy”; leegyszerűsítve a lényeget: az elsődleges, másodlagos szocializációs közeg, a társadalmi státusz egyaránt kondícionálják az alkotó irodalmi-művészeti beállítódását (akár igényeket, megrögzültségeket, motivációt). K. Horváth azt vizsgálta: hogyan függenek össze az avantgárd törekvések és életforma a munkáskultúrára való igénnyel.

A négy előadás négy különböző művészeti ágban tevékenykedő alkotó életművét járta körül. Mindannyian kapcsolatban álltak Kassák Munka-körével: a költőből lett politikus Justus Pál, a Friedmann Endre Ernőből lett Robert Capa (fotós), a Bartók Béla-diákból lett szavalókórusvezető Szalmás Piroska, valamint a festő és grafikus Vajda Lajos (mondhatnánk, hogy keletiből lett nyugati, de csak a gondolatritmus kedvéért). Talán Robert Capáról gondolnánk a legkevésbé, hogy a munkáskultúra befolyásolta a művészetét, ám az itt kinyilvánított elkötelezettség nyomot hagyott a fotográfiai látásmódján. Justus Pál neve a politika bélyegét viseli, pedig a kör egyik szellemi centrumaként tevékenykedett. Vajda Lajos művészete ellenáll a kategorikus besorolásnak. Életművét „ürügyként” vizsgálva láthatjuk, hogy a népi, ősi iránti vonzódás megfért a baloldali attitűd mellett, hiszen az ősi formákat leginkább díszítőelemként hasznosította, nem kifejezetten ideológiai felhanggal. Szalmás Piroska a kórusvezetői tevékenysége mellett azért is érdekes, mert a népdal- és szavalóköröket hajlamosak vagyunk a férfiak aktivitásaként tekinteni.

A vizsgált művészek kapcsán merültek fel bizonyos sztereotípiák is. A közönség gyakran asszociál a Munka-kör nevéhez meggyőződéses kommunista beállítódást. Ez azonban egyoldalú beállítás, hiszen a tagok egy részének kritikai álláspontja nemcsak nem egyezik a kommunista ideológiával, de gyakran bírálják is a Szovjetúniót.

Az előadások szakmai értékük, információgazdagságuk mellett személyes élményként is számottevőek voltak. K. Horváth Zsolt egy folyamatban lévő kutatásba való bepillantásra invitálta a közönséget, így valóban résztvevőnek éreztük magunkat.

A résztvevők alacsony száma következtében a hangulat oldott volt, szünetekben alkalom adódott elbeszélgetni az előadóval. A kisszámú közönség jelenléte talán diplomatikusan bőség zavarával magyarázható (nem pedig az érdeklődés hiányával), mert sajnálatos módon (és a szervezők időpontmódosítási hajlandósága ellenére) a gazdag programkínálat egybeeséseket eredményezett. Mindenképp a távolmaradók veszítettek: az előadások kimerítették a tartalmas időtöltés fogalmát.

A szakképzés következő előadója Kerekes Amália lesz sajtótörténeti előadásokkal, majd az idei utolsó állomáson Kelemen Pál, Tamás Ábel és Vaderna Gábor előadásait hallgathatjuk.

(Bilibók Renáta)

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Mai multe articole de