Yann Martel: Beatrice és Vergiliusz; regényrészlet (ford. László Szabolcs)

De . Categorii: Fordítások, Magyar oldalak

Etichete: , , ,

Yann Martel: Beatrice és Vergiliusz; regényrészlet (ford. László Szabolcs)

Publicat în January 25, 2012 , o comentarii

Beatrice – egy kitömött szamár

Vergiliusz – egy kitömött bőgőmajom

(Vergiliusz és Beatrice egy fa alatt ülnek.

Kifejezéstelenül néznek maguk elé.

Csend.)

V: Mit nem adnék most egy körtéért.

B: Egy körtéért?

V: Igen. Egy érett és zamatos körtéért.

(Szünet)

B: Soha nem ettem körtét.

V: Micsoda?

B: Sőt, ha jól meggondolom, soha életemben nem láttam körtét.

V: Ez hogy lehetséges? Hiszen az egyik leggyakoribb gyümölcs.

B: A szüleim mindig csak almát és sárgarépát ettek. Biztos nem szerették a körtét.

V: Pedig a körte az nagyon finom! Fogadni mernék, hogy van egy körtefa itt a közelben.

(Körülnéz)

B: Mégis, milyen a körte? Körülírnád nekem?

V: (hátradől) Hát, megpróbálhatom. Lássuk csak… Mindenekelőtt, a körtének szokatlan alakja van. Kerek és lapos az alja, de felső része elvékonyodik.

B: Mint a lopótök?

V: A lopótök? Ismered a lopótököt, de nem ismered a körtét? Milyen érdekes, hogy miket ismerünk és miket nem. De visszatérve, nem, a körte kisebb, mint az átlagos lopótök, és az alakja valahogy sokkal kellemesebb. A körte szimmetrikusan vékonyodik el, a felső rész az alsó egyenes és arányos meghosszabbítása. Látod már magad előtt az alakját?

B: Azt hiszem, hogy igen.

V: Kezdjük akkor az alsó felével. El tudsz képzelni egy kerek és zömök gyümölcsöt?

B: Mint az alma?

V: Nem egészen. Ha jól megvizsgálod az almát, láthatod, hogy a körmérete általában a gyümölcs közepén, vagy a felső harmadán a legnagyobb, ugye.

B: Valóban. És a körte nem ilyen?

V: Nem. Olyan almát képzelj el, amelyiknek az alsó harmada a legszélesebb.

B: Látom is már.

V: De nem szabad teljességgel kiterjeszteni a hasonlatot. A körte alsó része mégsem olyan, mint az almáé.

B: Nem?

V: Nem. A legtöbb alma, úgymond, a fenekén pihen, egy amolyan körkörös domborulaton, vagy négy-öt kidudorodáson, s ezért nem borul fel. A fenék közepén, enyhe mélyedésben található a gyümölcs végbélnyílása, ha a gyümölcs történetesen állat lenne.

B: Pontosan látom, hogy mire gondolsz.

V: Nos, a körte nem ilyen. A körtének nincsen feneke, hanem az alsó része gömbölyű.

B: S akkor hogy tud egyenesen állni?

V: Sehogy. A körte vagy lóg az ágról, vagy fekszik az oldalán.

B: Mint egy esetlen tojás.

V: És még valami a körte alsó feléről: a körtéken nincsenek olyan függőleges árkok, amilyenek az almákon szoktak lenni. A körtéknek sima, egyenletes és gömbölyded aljuk van.

B: Milyen elbűvölő.

V: De még mennyire. Hanem most akkor mozduljunk el északra, a gyümölcs egyenlítőjén túlra.

B: Nyomodban vagyok.

V: Itt jön az az elvékonyodás, amit már említettem.

B: Ezt már nem tudom pontosan elképzelni. Hegyes csúcsban végződik a gyümölcs, mint egy kúp?

V: Nem. Képzeld el egy banánnak a végét.

B: Melyik végét?

V: Hát az alsó végét, amelyiket evés közben a kezedben tartasz.

B: De milyen banánról van szó? Százféle fajta létezik.

V: Tényleg?

B: Bizony. Egyesek kicsik, mint valami kövér ujjak, mások pedig akkorák, mint egy bunkósbot. És az alakjuk is változik, nem beszélve az ízükről.

V: Én a közönséges, sárga banánra gondoltam, aminek az íze is nagyon jó.

B: A közönséges banán, M. sapientum. Bizonyára a Gros Michel fajtára gondolsz.

V: Elámítasz.

B: Értek a banánokhoz.

V: Úgy tűnik, jobban, mint egy majom. Nos, vegyük tehát a közönséges banán alsó végét, és tegyük egy alma tetejére, mindvégig szem előtt tartva a körték és almák között felvázolt különbséget.

B: Milyen érdekes oltvány.

V: Persze, az összekötő vonalakat finoman el kell simítani. A banán barátságosan kiszélesedik, amint beleolvad az alma testébe. El tudod ezt így képzelni?

B: Azt hiszem, hogy igen.

V: És még egy utolsó adalék. Az alma-banán összetétel legtetejére tenni kell még egy meglepően kemény és vastag szárat. S akkor meg is lennénk a körte leírásával.

B: Ez a körte nagyon szép gyümölcsnek tűnik.

V: Mert az is. A színe általában sárgás, kis fekete pöttyökkel.

B: Mint a banán?

V: Nem, egyáltalán nem úgy. A körte nem olyan tompa, világos és unalmas módon sárga. Inkább halványan áttetsző sárga, a krémszínhez hasonlítható, de annál sokkal vizenyősebb árnyalat, mintha vízfestékkel festették volna le. És a pöttyök néha barnák.

B: S hogy vannak ezek a pöttyök elosztva?

V: Hát, nem úgy, mint egy párducon. Inkább sötétebb felületrészekről van itt szó, mintsem igazi pöttyökről, a gyümölcs érettségétől függ az egész. Erről jut eszembe, az érett körte nagyon könnyen zúzódik, tehát vigyázva kell kézbe venni.

B: Hát persze.

V: És akkor eljutottunk a körte héjához. Ez egy különös természetű héj, nehezen leírható. Ugye említettük eddig az almát és a banánt.

B: Igen.

V: Ezeknek sima és síkos héjuk van.

B: Aha.

V: A körtének pedig nincsen sima és síkos héja.

B: Tényleg?

V: Bizony. A körtének durvább héja van.

B: Mint az avokádónak?

V: Nem. De ha már az avokádót említetted, akkor úgy képzeld el, hogy a körtének szinte azonos alakja van, csakhogy az alsó része laposabb.

B: Csodálatos.

V: És a körte az avokádónál sokkal karakteresebben karcsúsodik el a felső részen. De ettől eltekintve, a két gyümölcsnek többnyire hasonló az alakja.

B: Most már egészen pontosan látom az alakját.

V: Hanem a héjakat már egyáltalán nem lehet hasonlónak mondani! Az avokádó héja olyan rücskös, mint egy varangy. Úgy néz ki, mint egy leprás zöldség. A körte héját egy bizonyos finom érdesség jellemzi, ami érdekes és kellemes a tapintás számára. Ha fel lehetne nagyítani a százszorosára, tudod milyen hangja lenne annak, amikor az ujjbegyek végigsimítják az érett körte héját?

B: Milyen?

V: Olyan hangja lenne, mint amikor a lemezjátszó tűje belecsusszan a lemez barázdájába. Ugyanaz a ritmikus ropogás, akár a száraz és könnyed gyújtófa égése.

B: A körte bizonyára a legkiválóbb gyümölcs a világon!

V: De még mennyire, hogy az! És ez lenne hát a körte héja.

B: És meg lehet enni?

V: Hát persze. Hisz nem olyan, mint a narancs viaszos és rágós héja. Az érett körte héja vékony és puha.

B: És milyen íze van a körtének?

V: Lassan a testtel. Előbb meg kell ismerni az illatát. Az érett körte édeskés, csalogató illatot bocsájt ki, erőssége pontosan a szaglóérzékre tett könnyed hatásában rejtőzik. Fel tudod idézni a szerecsendió vagy a fahéj illatát?

B: Igen.

V: Az érett körte illatának ugyanolyan hatása van, mind ezeknek az aromás fűszereknek. Az elmét egyszerűen elbűvöli és lebénítja, s közben ezeregy emlék meg benyomás kerül előtérbe, míg agyunk feszülten próbálja megérteni az illat varázsát – hasztalanul, természetesen.

B: De milyen íze van? Alig várom már.

V: Az érett körtének szinte túlcsorduló édes leve van.

B: Oh, az nagyon jól hangzik.

V: Ha kettévágod, ámulva látod, majdhogynem izzó fehér a húsa. Belső fény világít belőle. Akiknél van egy kés és egy körte, nem félnek a sötéttől.

B: Most már nagyon kívánom.

V: A körte húsát, a gyümölcs anyagát és állagát ismét csak nehéz szavakkal leírni. Némely körte valósággal ropogós.

B: Mint az alma?

V: Nem, egyáltalán nem olyan! Az alma heves ellenállást tanúsít megevéskor. Az almát nem megesszük, inkább meghódítjuk. A körte ropogóssága sokkalta rokonszenvesebb. Valahogy megejtő és törékeny. A körte elfogyasztása olyan, mint… olyan, mint a csókolózás.

B: Oh, ez olyan jól hangzik.

V: A körte húsa néha darabosabb is tud lenni. És mégis elolvad a szájban.

B: Nem is tudom, elhiggyem-e?

V: Márpedig a körte az ilyen. És ez még mindig csak az alakja, a tapintása, az illata, az állaga. Még nem jutottam el az ízéhez.

B: Istenem?

V: Egy érett körtének olyan íze van, hogy amikor eszed, amikor beleharapsz az áldott húsába, ez a tevékenység lefoglalja az egész lényedet. Már nem akarsz semmi mást a világon, csak azt a körtét enni. Inkább ülve, mint állva. Inkább egyedül, mint társaságban. Inkább csendben, mint zenével. Minden érzékszerved lebénul, kivéve az ízlelés. Már nem látsz, nem hallasz, nem érzel semmit – minden figyelmed a mennyei körtére összpontosul.

B: De mégis, milyen íze van pontosan?

V: A körtének olyan íze van, mint a… mint a… (Feszülten gondolkozik. Aztán megvonja a vállát, feladja.) Nem tudom. Nem tudom szavakba önteni. A körtének olyan íze van, mint a körtének.

B: (szomorúan) Bárcsak lenne nálad egy körte.

V: Ha lenne nálam egy körte, azt neked adnám.

(Csend)

(Yann Martel: Beatrice and Virgil.  Spiegel & Grau Random House Group, 2010)

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Mai multe articole de