Fordítások
Martin Amis: Denton halála
Denton egyszerre csak rájött, hogy hárman lesznek, az est leszállta után jönnek, a vezetőjüknek saját kulcsa lesz, és, hogy nyugodtak lesznek és megfontoltak, magabiztosak, hiszen annyi idejük volt, amennyi kellett, hogy megtegyék, amit meg kell tenni. Tudta, hogy udvariasak lesznek, előzékenyek, tiszteletteljesek – bármilyen állapotban találnák őt, amikor megérkeznek – és, hogy megengedik, hogy kényelembe [...]
Öt Bukowski-versfordítás
kinek kell? (who needs it?) látod ezt a verset itt? anélkül íródott, hogy bármit ittam volna. nem kell innom, ahhoz, hogy írjak. tudok én írni ital nélkül. a feleségem azt mondja, tudok. lehet, hogy tudok, mondom én. nem iszom és írok. látod ezt a verset itt? anélkül íródott, hogy bármit ittam volna. kinek kell [...]
Yann Martel: Beatrice és Vergiliusz; regényrészlet (ford. László Szabolcs)
Beatrice – egy kitömött szamár Vergiliusz – egy kitömött bőgőmajom (Vergiliusz és Beatrice egy fa alatt ülnek. Kifejezéstelenül néznek maguk elé. Csend.) V: Mit nem adnék most egy körtéért. B: Egy körtéért? V: Igen. Egy érett és zamatos körtéért. (Szünet) B: Soha nem ettem körtét. V: Micsoda? B: Sőt, ha jól meggondolom, soha életemben nem [...]
Variációk egy elhalálozott fácánra – Philippe Guicheteau Malmin fasaani című szövegének fordításlehetőségei
Malmi fácán Az erdei fenyők és lucfenyők vakok voltak: nem vették észre, hogy megérkezett az ősz. Azonban a nyírfák és a nyárfák csupaszak, meztelenre vetkőzöttek. A vörösberkenyék szégyentelenül feltárták bogyóikat, a juharfák vörössé váltak, és a gombák mohalepetten rogytak le. Néhány hete laktam Malmiban, Észak-Helsinkiben. A vidék és az erdőségek nincsenek messze innen, Samuel, [...]
Chuck Palahniuk: Zsigerek (Ford. László Szabolcs)
Vegyél levegőt. Annyit pumpálj a tüdődbe, amennyit csak bírsz. Ez a történet nagyjából addig kellene, hogy tartson, ameddig ki nem fogysz a levegőből – s azután pont még egy keveset. Tehát olyan gyorsan hallgasd, amennyire csak bírod. Az egyik haverem tizenhárom éves volt, amikor a „cövekelésről” hallott. Ez az, amikor egy pasit seggbe dugnak egy [...]
Bengt Pohjanen: A csempészkirály fia. 9. fejezet (Ford. M. Bodrogi Enikő)
Svéd alattvalónak lenni, anélkül, hogy az ember igazán svéd lenne. Mikor svédül beszélünk, szabad káromkodni, mint a kalendáriumszerkesztő december végén, mert káromkodás közben ráér az ember keresgélni a szavakat. Finnül beszélni Finnországban úgy, hogy közben, aki hallgatja, majd megpukkad a nevetéstől. Rénszarvast birtokolni anélkül, hogy lappok lennénk. A megyei vezetőség „konszenzusos lappoknak”[1] nevezett ki, ilyen [...]
Rosa Liksom: Mielőtt ez a bórzalom
Mielőtt ez a bórzalom bekövetkezett, mi tejjesen nórmális életet éltünk. Úgy, ahogy a hétköznapi emberek élnek belé a világba. Dólgoztunk. Én az acélgyárba (Outokumpu kampeni! Talán hallottak már róla), a nejem meg a hivatalba. Eggyütt mentünk dólgozni, és eggyütt jöttünk haza a munkából. Jövet bevásároltunk a Prismába (az meg eggy ojjan nagy ételbolt, amijjeneket itt [...]
Kari Hotakainen: Túl az óperencián
Amikor egy gyerek meghal, mi marad utána? Egy lapát. Amikor a favágó meghal, mi marad utána? Az erdő. Amikor az utcaseprő gép vezetője meghal, mi marad utána? Az a pörgő-forgó kefe a gép orrán. Amikor Apa meghal, mi marad utána? Egy lóverseny-szelvény és egy felemás pár zokni. Amikor Anya meghal, mi marad utána? Az omlós [...]
