Először Borgesnél olvastam a következő sorokat: „Rögtön felismertem az elnököt, bár sose láttam azelőtt. Don Alejandrónak – ennek a méltóságteljes külsejű, javakorabeli úriembernek – magas homloka, szürke szeme és vöröses ősz szakálla volt. Mindig sötét szalonkabátban láttam; többnyire a botján nyugtatta keresztbe tett kezét.”1 A hely egyébként A Kongresszus című novellából származik, amelyről nem is [...]
Test-e az, vagy valami más, tulajdonképpen nem is olyan könnyű megmondani, én amolyan szimbolikus testnek tekintem – Karácsonyi Zsolt nyomán[1]: néhány paraméter, mely így, leírva mindig Borgest jelenti. „Úgy hívnak, hogy Alejandro Ferri. (…) Pillanatokon belül hetven-egynéhány éves leszek, de most is angolórákat adok egy-két tanítványomnak. Tétovaságból vagy hanyagságból, vagy más okokból sose házasodtam meg, [...]
„Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz,/ ennyire vágyol már szeretett földjére hazádnak/ menni, azonnal, most? Légy boldog mindazonáltal./ Hogyha azonban a szíved tudná, mennyi siralmat/ kell még eltűrnöd, mielőtt végkép hazaérnél,/ akkor nem mennél, őriznéd vélem e házat,/ és örökéletüvé lennél, bármennyire vágyol/ látni az asszonyod, őt, akiért sírsz minden időben./ Nála azonban nem csúnyábbnak lenni [...]
Egy sokat kommentált Borges-történetről fogok beszélni, az Aszterión háza[1] címűről. Azt hiszem, ennek a történetnek az az egyik sajátossága, hogy bármilyen köréje szőhető kommentár terjedelmesebbé válik, mint maga a történet. Azt hiszem, azért lehetséges ez, mert számtalan történet találkozik benne, ezek a találkozások pedig újabb történeteket gerjesztenek. És újabb kérdéseket. Ezért hát magam is a [...]
„Jennynek hívták (…)”– indítja útjára Faludy a villoni csempészárut. A Brecht eredeti hasonlóképpen indító pozícióba helyezi a nevet: „Urak, itt van Jenny és mossa a poharakat.” Nyilvánvaló, a szöveg nem Villon tollából származik. Faludy Bertolt Brecht Koldusopera[1] c. színművéből ollózta ki a Kalóz Jenny c. verset. Brecht műve bevallottan villoni modorban próbál megszólalni, ezen az [...]
Egy nyolcadik emeleti teraszon – a pontosság kedvéért a nyagyapámén – kerítettem kézre ezt az évszázadokon átívelő műremeket. Beleszagoltam a lapjaiba, megpörgettem enyhén, nézegettem a borítót, semmi. Azaz semmi penész, sérülés, kis barna pötty, légyszar, kávéhold, hullám a kartonban. Semmi. Nem is igen hittem a szememnek. Nem mintha akkor különösképp érdekelt volna a könyv maga, [...]
Ha valaki kérdi, pár napja még azt mondtam volna, ma már nem lehet pusztán archetípusokból építkezni, ha az ember színvonalas irodalmat szeretne csinálni. Ma egészen másképp felelnék erre kérdésre, de az is meglehet, hogy lesütött fejjel hallgatnék. Ranya Paasonen A nap állása című kisregényének magyar fogadtatása, azt hiszem, lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatom, meglehetősen foghíjas. Jobbszerivel arra [...]
Nehezemre esik eldönteni, hogyan is vezessem be azt a dilemmát, ami az utóbbi években a következő kérdésben testesedett ki: szüksége van-e a 21. század hermeneutikán, posztsrukturalizmuson, dekonstrukción szocializálódott olvasójának a krimire, detektívtörténetekre? Nem döntöttünk-e elhamarkodottan irodalomelméleti sertepertéléseink közepedte, amikor ezt a sajátos műfajt csak úgy kisöpörtük az irodalmi spektrumból? Ahhoz, hogy én feltegyem ezt a [...]
„Mentem tovább az Andrássy úton, aztán betámolyogtam az Írók Boltjába. Jólesett, de milyen jól esett, ahogy „a könyvesboltos kisasszonyok” körbedongtak, a hálásnál is hálásabb vagyok (s voltam) nekik ezért. Pedig nem is tudták, mekkora bajban vagyok. Arra egyébként én is csak fokozatosan jöttem ott rá, arra, hogy nem álmodom. Úgy éreztem, feloldódom a levegőben, hogy [...]
Vannak szerzők, akiket csak újraolvasni lehet. Akik bár első látásra elnyerik bizalmunk, de tulajdonképpen kiterjesztéstelenek maradnak számunkra mindaddig, amíg meg nem térünk újra meg újra találkozásunk terepére, hogy összemérhessük a mit is? Hogy a Sinistra körzet medvéi akár emberek is lehettek valaha (nem véletlen, hogy etetésükre ily megkülönböztetett figyelmet szentel a körzet fennhatósága, azon túl, [...]