HORVÁTH ELŐD BENJÁMIN: LASSÚSÁG

Echinox5 decembrie 2009

a zongorán a zongorán
játszd újra Sam játszd úgy lazán
ha mégis vége nem lehet
a lassúság csak tervezet

szemében ég a régi kör
akármi jöjj halál likőr
a csöndes kurva életen
be szép be szép a sejtelem

a jazz a jazz a puskapor
ha régi új de egyre száll
e horizont avarba nyár

a szépiáról elpapol
ezt-azt egy lusta fényrekesz
nem indul alszik mercedesz

a ház egy esti ház nagyon
sötét az allé ballagás
hát így élünk bagolysoron
bejár bejár egy új lakáj

s ha nem találsz a képeken
kereshetsz tán az ágyon is
száll hímpor játszol énvelem
szemedbe fény ha van ha nincs

a ház ha alszik elvegyül
a jazzbe sok meleg piros
sok barna öltöny szaxofon

ülök csak itt szeméremül
a házi nyári kis szatír
e szürke én átlép ha hív

(elforr kész állásán nem változtat a nap most
bús lágy pillém ködlene kontúrként szemem élén
benne forog még kábulat árnyán lassan a kozmosz
kis remegéssel képzelek errefelé keszeg allét
már feledésbe merülve az éji duhaj ma feloldoz
csönd tele hússal vérmesen ápol az orvosom árnyék
nyúl cigarettám még tele töltvén sörpoharamhoz
békullog napfény vele Khárón nézik a tévét
rémes végállásán nem változtat a naphossz)

elforrok én is így tehát
a füst az óra nyár halál
a jazzbe sok-sok ölpiros
dugás után lassan lobogsz

vagy ülsz magadba nézelődsz
halál után fotókba sül?
körültekint szeméremül
a gyomra nyugszik szőre ősz

a zongorán legyen velem
ha Sam ha csárli is kicsit
hogy minden óra elketyeg

és elketyegsz éppúgy te is
jó néha székre ülni itt
a summertime legyen velem…

(Echinox, 2009/5-12)

5-12/2009