Amikor egy gyerek meghal, mi marad utána? Egy lapát. Amikor a favágó meghal, mi marad utána? Az erdő. Amikor az utcaseprő gép vezetője meghal, mi marad utána? Az a pörgő-forgó kefe a gép orrán. Amikor Apa meghal, mi marad utána? Egy lóverseny-szelvény és egy felemás pár zokni. Amikor Anya meghal, mi marad utána? Az omlós tészta receptje és egy virágmintás nyári ruha fityegő felső gombbal. Amikor mi mind meghalunk, mi marad utánunk? A zsibongó, fecserésző világ és annak minden állata.
Halálunk után nem csinálunk leckét, sem semmiből nagy dolgot. Halálunk után úgy vagyunk, mintha nem is volnánk. Levegőt sem veszünk, úgy álldogálunk az előszobában, és próbáljuk a lehető legkevesebb zajt csapni. Kicsit úgy vagyunk, mint ez a Fehér Karcsika, aki egyszer hajnalban átjött hozzánk, és görccsé gömbölyödve feküdt a pincében reggelig.
Aztán, amikor már egy ideje halottak vagyunk, újra élni kezdünk. Csak nem visszük magunkkal a testünket, hanem szellem lesz belőlünk.
Vannak olyanok, mint például Bélapács, akik úgy gondolják, hogy szellemnek lenni semmiség, könnyű dolog. Hát nem az. Szellemként sokszor egészen más módszerekkel kénytelen élni az ember, mint azelőtt, mert hisz nincsen teste. Ezt azért jó, ha Bélapács is tudja, ő, aki ilyen nagyerős gyerekanyagmozgatóként élte le az egész életét.
Szellemként feleakkorák vagyunk, mint normálisan. Ha 140 centisek voltunk életünkben, akkor nem árt felkészülni arra, hogy szellemként csak 70 centi magasak leszünk, és ha 40 kilót nyomtunk azelőtt, akkor így, szellemként már csak 20 kilósak leszünk. Ennek egyszerű gyakorlati okai vannak. Másképp nem férnénk el az Égben.
Most vannak olyanok, például Tramplerina, akik azt kérdezik, mindenki bejut-e oda, abba az Égbe. Be hát. Tramplerina feleslegesen izgatja magát emiatt. Isten, azaz Nagy Erő már régesrég elhatározta, hogy mindenki, aki az Égbe akar jutni, be is mehet oda. Azok pedig, akik nem akarnak, mehetnek a Gőzbe. Az az Ég mellett van, és szintén jó kis hely. A Gőz főnökét úgy hívják: Miroslav Sátán. Nagydarab, sötét hajú ember, nagylelkű és piszkosul jólnevelt. Ja, és Isten cimborája. Péntekenként Isten beül a Gőzbe, és eldumálgat Miroslavval a szellemvilág dolgairól.
De addig, amíg itt élünk Fennoskandiában, azon belül Délkelet-Helsinkiben, nem érdemes a halál utáni dolgokon gondolkodnunk. Hadd legyen az túl a kurtafarkú óperenciás üveghegyen. Mi pedig itt éljünk, lehessen velünk madarat fogatni, zizegjünk a szélben, melegedjünk a napon, csúszdázzunk, hemperegjünk a fűben, guruljunk le a kanapéról, és kérjük meg Apát, szedje ki az olajbogyóból a magját.
Kari Hotakainen Satukirja (Mesekönyv) című kötetéből
(ford. Jankó Szép Yvette)
előzetes az Echinox gyerekirodalmi összeállításából
Echinox
Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.
Cel mai recent număr:
No Comment