Walkthrough egy generációhoz

Walkthrough egy generációhoz

Andrei Dósa: Ierbar. Polirom, Iași, 2018.

 

Andrei Dósa legújabb kötete vakmerő generációs regény. Nem ígér utópiát vagy többet annál, amiből építkezik: a drogfogyasztók szubkultúrájának és mindennapjainak felmutatását – azt viszont kiváló hitelességgel és érzékeny vizualitással építi fel. A kötet egyik markáns ismertetőjegye a valósághű atmoszféra, amelyet a szereplők és az általuk elbeszéltek nyújtanak a kötetnek. Noha a tematika polarizáló jellege jól ismert, nem érezni demagóg ellenpropagandát vagy kellemetlen self-fétist annak ábrázolásában, Andrei Dósa prózája rutinos eleganciával mozog egy számára otthonos terepen. Mindezek mellett bántó általánosítás lenne csupán drogregénynek nevezni Dósa kötetét, amikor nem expliciten a szerekre, hanem épp magukra a szereplőkre kerül erősebb hangsúly.

A regényszereplők hétköznapiak, de nem sztereotipikusak, inkább avatarszerű alakok: a rendező, az író, a filozófus, a hekker és Gabi, a nő. Jelenükből és múltjukból, képzelt és józan ábrándjaikból sodródnak egységessé a regény narratív szálai. Ahogy egy életszerű videójáték részei ezek a karakterek, úgy a kötet mondhatni walkthrough-típusú kalauz egy generáció problémáin keresztül, magas felbontásban, részlethűen. Kvázi-főhős lévén a rendező személyében és köztiszteletű nappalijában futnak össze a történetek, tapasztalatok és flash-élmények, amelyeket egy-egy párbeszéd vagy pszichedelikus trip-maradvány idéz elő. Andrei Dósát úgy olvassuk, hogy nem olvasunk: egymást figyeljük, látjuk a sast a hotelszoba sarkában, lézerrel lövünk rá, hátha így nyugalmat találunk; ismerjük Tibi paranoiáit (akkor is, ha maga Tibi épp nem létezik), ott vagyunk mi is a rendező nappalijában, a Hidrantul 7-ban vagy a Vörös Sárkányban.

Önirónia és gondolatiság, szokásos és spontán gabalyodik eggyé előttünk. Andrei Dósa regénye nagyszerűen ragadja meg a korafelnőttség kettős életérzését, a sehovatartozás és talpraállás megpróbáltatásait, a fogyasztói könnyelműség–felelősség kettősségét, illetve az ember megkerülhetetlen mérkőzését saját gondolataival és habitusaival. A kötet hasonló harcokat vív a maga műfaji megkötéseivel is: helyenként a gördülékeny flow, néha pedig a flashszerűség diktálja tempóját. Különc, mégis befogadó olvasmány. Van ebben valami kiporciózott korlátlanság.

 

Mărcuțiu-Rácz Dóra

Mărcuțiu-Rácz Dóra

Articole similare

Mary Oliver – Versek

Mary Oliver – Versek

Ioana Barbu – The Subaltern in Mary Shelley’s Frankenstein

Ioana Barbu – The Subaltern in Mary Shelley’s Frankenstein

Denisa Bolba – Terapie în cămară: vicii estetice, suprasaturație și o criză ficțională

Denisa Bolba – Terapie în cămară: vicii estetice, suprasaturație și o criză ficțională

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

No Comment

Lasă un răspuns

Adresa ta de email nu va fi publicată. Câmpurile obligatorii sunt marcate cu *

Acest site folosește Akismet pentru a reduce spamul. Află cum sunt procesate datele comentariilor tale.