fertőtlenítőszag

hová tűntünk ha mi vagyunk az osztag

ha menni kell vagy itthon ülni végleg

az úristen pizsamában láttamoztat

ha eltörölne minket most ki véd meg

ha elrejtőzünk önmagunk elől is

csak koronának a sok boldog hőse

vasbeton remény szotyizva őriz

lángolunk otthon mint a rőzse

hiába bámuljuk nem lesz új kapunk

tehetetlenségünk tombol nincs tovább

szép szemünkre új kórházat nem kapunk

csak templomszolgákat s ugróiskolát

elég szép a rettegésünk elég szép

a nép lezárva hisz a könnye híg glazúr

ha bízni mer kifullad ha fél: egészség

s a híg fertőtlenítőszag pofánkba szúr

Durva március

Házsorok tanulnak lélegezni

Lábnyomomban fényözön

Biciklisáv köhög majd elsuhan

Egy konok templom rám köszön

Privát istenek privát nyelven

Magánbűntudatot osztogatnak

A kórházból kiengedik a vakolatot

Szájában pipetta ahogy baktat

Párologni kezd a buszmegálló

Hajnalra játékterem nő a helyén

Nyugdíjas fák tudják merre jártam

Sosem téved el a kósza szemfény

A házak néven nevezve egymást

Kérdezik hogy telt a keddi pánik

Tavaly március durva évtized volt

Túl sokan nem értek el hazáig

Köhögéstilalom

tüdőszárnyakban vacogó félelem

áruló ki legelőször felköhög

s eltéved pár elcsigázott részleten

mentség nincs a tehetetlenség örök

a vád az indulat s a gyász fénytelen

gyógyulásra alkalmatlan eszközök

gyöngyöző nyirok a hamis maszkokon

közérzetünk vízbefulladt masztodon

nézd az ott völgyben lent a pánik

testtartásában sugárzó rémület

ahogy csápjaival határozatlanul bánik

mintha város lenne sokszáz épület

a némaság katedrálisává válik

bólogatva rejtik nem értésüket