CUTRA-közösség: „Ha kezded megérteni, hogy minden elnyomás összefügg, jó úton haladsz.”

CUTRA-közösség: „Ha kezded megérteni, hogy minden elnyomás összefügg, jó úton haladsz.”

Az interjút Dupu Diana készítette

Amikor először nyitottam ki a CUTRA folyóirat egy számát, letaglózott az idegensége. Olyan folyóiratokhoz szoktam, amelyek nem nyitnak a marginális vagy underground világokat feltáró átfogó, empatikus kutatások irányába. Szinte magától értetődővé vált számomra, hogy csak olyanokat hallok a kiszolgáltatott csoportokról beszélni, akiknek hatalmuk és befolyásuk van. Nem tudtam, hogy milyen a roma boszorkányok, a szexmunkások, a menekültek és a bevándorlók hangja. 

Lévén, hogy egy szexista, rasszista és homofób Romániában nevelkedtem, a gyűlöletnek e szentháromsága kiölte belőlem a reményt az olyan alternatívák iránt, amelyekben újra magamra találhatnék. A CUTRA-t olvasva nem tudtam visszatartani az elégedett vigyort: El sem hiszem, hogy léteztek, akkora szükség van rátok! Október 15-e és 26-a között zajlottak a Feminista Irodalmi Napok. A nyitó vita alatt nem bírtam levenni a tekintetemet Lavinia Ionescuról és a photobomber kandúrjáról, Jelluról.

A CUTRA-közösséggel arról beszélgettünk, hogy milyen anyagokra számíthatunk a harmadik, „Affektív” tematikájú lapszámban, amely előrendelhető a weboldalukon.

D. D.: Miért a CUTRA név?

CUTRA: Hogy visszatérjünk egy negatív címkéhez [vö. „cutră” ≈ ’alakoskodó’, ’intrikus’ – a ford. megj.], amelyet a történelem során a nőkhöz rendeltek. Patriarchális perspektívából az intrikus egy autonóm nő volt, aki nem alkalmazkodott bizonyos elvárásokhoz, és aki érvénytelenítette az őt korlátozó társadalmi normákat. A kortárs intrikusok függetlenek, engedetlenek, hisznek a testvériségben, és azokat a feminista lelkeket szolgálják, akik a szolidaritás és intimitás csillaga alatt virágoznak, és akik nem riadnak meg saját közösségi erejüktől.

D. D.: Kik alkotják a közösséget?

C.: Rajtam kívül Nicoleta Moise, Ali Venir és Crisrian Nanculescu. A projektmenedzserünk Mihaela Cîrjan, a nyomtatott folyóirat grafikai dizájnere pedig a második lapszámtól kezdve Bianca Basan. Köszönet mindenkinek, aki eddig együttműködött velünk az online és a nyomtatott tartalmak előállításában! Nagyon örülünk, hogy együtt dolgoztunk, és reméljük, hogy ez még csak a kezdet. 

D. D.: Mi késztetett a CUTRA létrehozására? A folyóirat egy eredeti és bátor projekt, ami semmihez nem hasonlít a jelenleg fellelhető és lapozható folyóiratok közül.

C.: Köszönjük! 2018 elején jöttünk rá, hogy a honi tájból hiányzik egy olyan folyóirat, amely feministaként, interszekcionalistaként határozza meg magát, miközben dekoloniális, antirasszista, antikapitalista és queer nézeteket vall. Feminista színházunk van, és különböző feminista csoportok és aktivista kezdeményezések is léteznek, de sehol egy olyan kiadvány, ahol ezek a csoportok bemutatkozhatnának, függetlenül az általuk képviselt ügyektől. Így 2018 december 1-jén – szimbolikus és tiltakozó válaszként az akkori nacionalista elhajlásokra – bemutattuk a CUTRA első nyomtatott számát. Most, két évvel az indulás után, a harmadik lapszám megjelenésére várva (apropó, kövessetek a közösségi hálón is: @revistacutra, sok újdonsággal szolgálhatunk), közel száz cikkel a www.cutra.ro platformon egyre inkább rádöbbenünk, hogy milyen óriási szükség volt a CUTRA projektre.

D. D.: Más feminista kezdeményezésekkel együtt az interszekcionalitás koncepcióját népszerűsítitek. A Feminista Irodalmi Napok kontextusában figyeltünk fel arra, hogy ez a kifejezés összezavar bizonyos alakzatokat. Szerintetek hogyan lehetne tanítani az interszekcionalitást? Milyen segédanyagokat ajánlanátok?

C.: A kérdés nagyon jó, és nincs rá biztos válasz. Válaszolhatnánk néhány akadémikusabb és külföldi szöveggel, de úgy hisszük, hogy az interszekcionalitás nem egy bonyolult és megközelíthetetlen koncepció, lehet gyakorlat is, egy olvasási kulcs. Ha a feminizmusod nem áll meg pusztán a nemiség kérdésénél, hanem elkezded megérteni, hogy minden elnyomás összefügg, akkor jó úton haladsz.

Hisszük például, hogy helyi szinten rendkívül fontos, hogy minden fehér nő ismereteket szerezzen a rasszizmusról (kiindulópontként szolgálhat a Hecate kiadó gondozásában megjelent Problema Românească – O analiză a rasismului românesc című könyv), és ugyanígy a heteroszexuális, cisznemű nőknek is meg kell ismerkedniük a queer, transz, stb. perspektívákkal. 

Hisszük, hogy az interszekcionalitás nemcsak a könyvek és az irodalom felől érthető meg (noha persze ajánljuk az Anarchivát, amely egy anarchista és feminista szövegekből épülő archívum, vagy a Literatura și Feminism projekt anyagait, továbbá olyan feminista magazinokat, mint a Dysnomia és a zine fem), hanem olyan helyi aktivista kezdeményezéseket követve is, mint a SWC (Sex Work Call), MadPride Romania, Blocul pentru Locuire, amelyek a szexmunka, a mentális egészség, illetve a lakhatási igazságosság kérdéseivel foglalkoznak. A feminizmus jelenthet többet a „female empowerment”-nél, lehet kollektív harc egy igazságosabb, kizsákmányolás és diszkrimináció nélküli világért.

D. D.: Milyen szabályok mentén tudjátok fenntartani azt a befogadó attitűdöt, amely előtérbe helyezi a marginális vagy kevésbé ismert hangokat, amelyeket a szokásos médiacsatornák legtöbbször ignorálnak?

C.: Leginkább az a vágy motivált bennünket, hogy legyen egy platform, ahol a nonkonformista szubjektivitások önkifejezési teret kapnak. Mi magunk is a queer és nem-bináris közösségekhez tartozunk, szolidarizálunk többek között a roma feminista mozgalommal és a mentális betegségek megbélyegzését ellenző mozgalmakkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen elvétve, elfogultan és mennyire sztereotipizálva jellennek meg ezek a szubjektivitások a médiában. Minél szélesebb önreprezentációs és önpromováló térre van szükség. 

Emiatt a fő szabályunk az, hogy egy bizonyos témáról olyasvalaki írjon, aki vagy megélte már, vagy éppen megéli az adott tapasztalatot, élethelyzetet vagy identitást. Emellett nem vagyunk kirekesztő vagy szeparatista tér, nem zárkózunk el attól, hogy ciszheteró férfiak publikáljanak nálunk, de elhatárolódunk attól, hogy nőkről és női tapasztalatokról írjanak nekünk, ahogy transz identitásról szóló cikkeket sem fogunk elfogadni cisz személyek részéről. És folytathatnám a sort. 

Egy másik szabály – nem is annyira szabály, mint inkább szerkesztőségi döntés –, hogy nem szabunk meg formai vagy nyelvi hierarchiát. Úgy véljük, hogy egy személyes történet éppolyan érvényes, mint egy zsurnalisztikai, és hogy egy vers éppolyan valid, mint egy esszé. Igyekszünk nem elitisták vagy a tekintélyelvűek lenni, mindkettő rendkívül káros és kirekesztő tud lenni.

Ami a munkamódszert illeti, igyekszünk annyit kommunikálni a szerzőkkel, amennyit csak lehet, minden módosításról és szerkesztésről értesíteni őket, hogy végül elégedettek legyenek a megjelenő szöveggel. Szeretnénk, hogy aki együttműködik velünk, büszke lehessen a végeredményre. :)

D. D.: Mit tudtok mondani arról a prekárius állapotról, ami a kulturális szférát fenyegeti?

C.: A kulturális szférában dolgozni kielégítő, de nagyon fárasztó is. Lelkesít a vágy, hogy jobbá váljunk, ez tett és tesz bennünket elhivatottá a projektjeink és a közösségünk iránt, de nem titok, hogy ez hatalmas munka, és csak részben, illetve időszakosan finanszírozott. Így az energiánk java elmegy projektek írására, amelyek alig néhány hónap kiadásait fedezik, aztán ismét ugyanabban a bizonytalanságban találjuk magunkat, ahonnan elindultunk. A projektekre fordítható anyagi források szűkössége vagy hiánya aggaszt bennünket, de bízunk a közösségi szolidaritásban és abban, hogy sikerül önellátóvá válnunk, hogy a CUTRA-t minél tágasabb és nagylelkűbb térré tehessük. 

D. D.: Milyen stratégiákkal tudnátok betörni a mainstreambe?

C.: Szerzünk pénzt! Hahaha! Szolidaritásra van szükség, minél több platformra, amelyek átveszik ezt a diskurzust, hogy megértsék és kamatoztassák… Próbálunk egy hozzáférhető kommunikációs stílust képviselni anélkül, hogy kompromittálnánk a nálunk megjelenő anyagok értékeit. Számunkra nyilvánvaló, hogy szolidaritást kell vállalnunk a baráti projektekkel, és hogy nem egyedül kell elvégeznünk a „betörést”. :)

D. D.: A CUTRA második számát mesterien zárta Mihaela Drăgan kiborg boszorkányának átka. Az új számban mire számíthatunk, figyelembe véve, hogy a legutóbbi számban ilyen erős és emlékezetes gesztussal köszöntetek el?

C.: A következő szám témája az „Affektív”, vagyis expect lots of feelings! Feminista szempontból az affektus súlyosan politikai kérdés, mert megbontja a racionalitás–érzelem dichotómiát, ami annyira káros volt a patriarchátus történelmében, és amellyel ma is sokkal gyakrabban találkozunk, mint szeretnénk. A CUTRA harmadik számában történeteket közlünk a szerelemről, forradalmi verseket, elemzéseket a „politikai korrektség”-ről, tanúvallomásokat a nem-bináris identitásról, és sok minden mást is. A weboldalunkon találtok egy friss hírlevelet, néhány „bűnjelt” és egy új rendszert a készülő lapszámnak az előrendeléséhez, amely, nagy örömünkre, e hónap (november) végétől már böngészhető. 

D. D.: Befejezésképpen szeretném hozzáfűzni, hogy november 14-én kerül sor arra a virtuális feminista művészeti kiállításra, amely Tăietzel Ticălosnak a CUTRA #3-ban bemutatott vizuális anyagait tartalmazza. Ott „találkozunk”! :) Köszönök mindent!

(ford. Péter Blanka)

Dupu Diana

Articole similare

Nem igaz, hogy „mi mindig mindenről elkésünk” – Interjú Scholz Lászlóval műfordításról, hispanisztikáról és a nem is annyira mágikus realizmusról

Nem igaz, hogy „mi mindig mindenről elkésünk” – Interjú Scholz Lászlóval műfordításról, hispanisztikáról és a nem is annyira mágikus realizmusról

Independent în pandemie: BIS Teatru

Independent în pandemie: BIS Teatru

Independent în pandemie: Teatrul de Artă/ Reactor de creație și experiment

Independent în pandemie: Teatrul de Artă/ Reactor de creație și experiment

„A ragály uralhatatlansága alkotja a ragály költőiségét” – Interjú Nemes Z. Márióval

„A ragály uralhatatlansága alkotja a ragály költőiségét” – Interjú Nemes Z. Márióval