Mindenki szorong és anya csak egy van (?)

Mindenki szorong és anya csak egy van (?)

A magyar sorozatok világától nem idegen, hogy egyikük-másikuk nehéz témákat dolgozzon fel, láthattuk ezt már például a nagy sikernek örvendő Aranyélet című alkotásban is. A Mellékhatás esetében a központi konfliktus a gyermekvállalás köré rajzolódik ki, és rengeteg irányba elágazik. A meddőség, a béranyaság, a stigmatizáció, a társadalmi rétegek közötti különbségek mind olyan témák, amelyeket a sorozat megkísérel feldolgozni.

A Mellékhatás, az RTL Magyarország heti sorozata egy meddőségi klinikáról indítja az alapsztorit. Az orvos, Dr. Széphelyi Zoltán saját fejlesztésű hormonkoktéllal kezeli pácienseit, ami nagy hibának bizonyul, mert, mint az első pár percben ki is derül, a mellékhatás nem elhanyagolható kellemetlenség, hanem Asherman-szindróma (amely meddőséget okoz). A Ludmann házaspár kártérítést követel az orvostól, de nem ám pénzben, a gyereküket akarják, aki, úgy tűnik, már sosem születhet meg. A sorozat igyekszik több oldalról is megvilágítani a meddőséget, a fiatalkori gyermekvállalást, a béranyaságot, az erőszakot és hasonló problematikus témákat. Kisebb-nagyobb sikerrel. Miután kiderül, hogy a hormonkoktél nem minden esetben hatásos, és hogy milyen súlyos mellékhatása van, elkezdődik Széphelyi Zoltán kétségbeesett próbálkozásainak sorozata, hogy megkísérelje jóvá tenni hibáját, leginkább a rendkívül befolyásos Ludmann Zsolt fenyegetésének hatására. Egy másik történetszál is elkezd kibontakozni, melynek középpontjában Panácz Anna áll. A tömbházak sűrűjében nehéz életet élő lány a kislánya felügyeleti jogáért küzd, ám a saját döntései többnyire csak szabotálják. Anna története adott ponton összenő az orvoséval, mikor Bertához, Zoltán feleségéhez fordul segítségért.

A sorozat erős és terhes témákat boncolgat, szóval elvárná a néző, hogy a karakterek ezekben az embert próbáló helyzetekben fejlődjenek valamilyen irányba. Ez egyértelmű, hiszen, ha a szereplők nem mutatnak valamilyen fejlődést, akkor milyen tétje van a sorozat által feldobott problémáknak? Az egyébként érdekes alaptörténet és merész témaválasztás után csalódás volt a karakterek útját követni, abból a szempontból, amit korábban már vázoltam. Minden karakter kerül nehéz döntéshelyzetbe, fontos etikai kérdésekkel kell szembenézniük, és mégis egy évad után is ugyanolyanok maradnak, mint az első részben. Az fontos, hogy nem telik el túl sok idő az aktív cselekmény szempontjából, de mindez annyira sűrített, hogy bőven lett volna helye itt karakterfejlődésnek. Főként, hogy sorozatról beszélünk, ami a műfaj természetéből adódóan megengedi, hogy szép ütemben bontakozzanak ki és változzanak a szereplők. Ha a gyártók célja az emberi természet megváltoztathatatlanságára való reflektálás volt, akkor jól végezték a munkájukat, de sok fontos tényezőt hagytak veszni, ami miatt üresnek hatnak az egyébként fontos etikai kérdések. Kár értük.

Dr. Széphelyi Zoltán (Adorjáni Bálint), meddőségi specialista az apósa klinikáján dolgozik és előléptetésre vár. Ambiciózus fiatalember, aki óriási hibát vét. Amikor az após számon kéri, többnyire azzal érvel a maga védelmében, hogy a tudomány nem haladhat előre kísérletezés nélkül. Széphelyi doktor karaktere, döntései által fontos etikai kérdéseket lebegtet meg a sorozat, a lehetséges válaszok azonban nagyon elkeserítőek. A tudományos progresszivitást felváltja a nagyravágyás és a karrierizmus, az empátiát pedig elhomályosítja a félelem és a vastag, puha dunyha, amire felhímezték: Emberből vagyok, hibázok. Az orvos karaktere nagyjából végig egy helyben toporog, nincs alkalma fejlődésre, mert minden ideje és energiája alárendelődik a kétségbeesésnek. Nem látunk belőle mást, csak a törtetést, a sikeréhséget és az önzést.

Az ózdi telepről Budapestre menekülő Panácz Anna (Sztarenki Dóra) a sorozat legösztönösebb karaktere, indulatos és balhés nő, aki ügyvédet, munkát, lakást keres, hogy visszaszerezze a hatéves kislányát az exférjétől. A sorozatra jellemző, hogy bemutat egyfajta dominóeffektust, ahogyan a karakterek a döntéseik alapján sodródnak egyik problémás helyzetből a másikba. Ennek az a pozitívuma, hogy több lehetőség nyílik meg különböző diskurzusoknak, ám a veszélye az, hogy túl nagyot markol a problémák tengeréből és kevés marad a történetben tartalmilag. Anna a kapocs több történetszál között, általa bontakozik ki a családi dráma, az osztálykülönbségek egymásnak feszülése, az ejnyebejnye, jajdecsúnya kapitalista rendszer hiányosságai, igazságtalansága, a női szerep tárgyiasítása, az anyaság, béranyaság problematikája és még sorolhatnánk a rengeteg témát, amit érint a sorozat. Végig az volt érzésem, hogy ez a történet a világ összes fájdalmát fel akarja dolgozni, és mégis mintha nem kezdene velük semmit. Panácz Anna karaktere is ezt testesíti meg számomra leginkább, a többiekkel folytatva a sort.

Ludmann Zsolt (Nagy Zsolt) végig dühös, csapkodja az asztalt, hogy megkapja, amit akar, és ez rendben is van, a baj az, hogy ennyi és semmi több… A felesége, Ludmann Kata (Tenki Réka) talán az egyik legszimpatikusabb karakter, az ő drámája mély, izgalmas és megfoghatatlan. Habár Kata által rajzolódik ki a központi konfliktus, meglepően keveset látunk belőle. Ő az a nő, akinek a lelki folyamatait igazán érdemes lett volna végigkövetni, ahogyan meggyászolja a soha meg nem született gyermekét, a szülés lehetőségét, amit elvettek tőle, valamint általa érvényesülhetne igazán a női perspektíva az alaptörténetben. Kár, hogy egyáltalán nem tud kiemelkedni a sok akció és balhé közül. Azt hiszem, ez kiemelhető a sorozat egy nagy hibájaként is, sokat és nagyot akar mutatni, és sajnos nem az igazán érdekes és értékes dolgokat ragadja meg. A nézőnek az lehet az érzése, hogy a kezdetben felvezetett súlyos problémákat majd pontosabban megfigyelheti az emberi természeten keresztül, ahogyan ezeket az elképesztően összetett helyzeteket igyekeznek átvészelni, megoldani, feldolgozni. Ehelyett inkább az történik, hogy akciódús cselekmény bontakozik ki, ami mögött egy lépéssel lemaradva kullog a sorozat tétje.

Dr. Széphelyi-Illés Berta (Borbély Alexandra) az egyetlen, aki konkrétan megpróbál érdemben valamit tenni, megpróbál kezdeni valamit a problémáival. Megpróbálja újra közel hozni eltávolodott családtagjait, igyekszik nem az elhallgatás stratégiáiba merülni, mint a körülötte levők, és kommunikációval igyekszik felülkerekedni a bizonytalanságon és a hazugságokon. Habár úgy tűnik, hogy a hallgatás/elhallgatás teljesen átvette az irányítást a családjában, ő az egyetlen, aki valamiféle párbeszédet kezdeményez (sajnos nem túl nagy sikerrel).

Azzal a gondolattal fejeztem be az első évadot, hogy jó, hogy ilyen súlyos témákról szóló sorozat fut az RTL Magyarország képernyőjén, biztos vagyok benne, hogy nem egy konyhaasztalnál indít majd el egy beszélgetést például a béranyaságról. Nem gondolom, hogy elég valamiről megpróbálni beszélni. Ha valaki úgy dönt, hogy beleáll a meddőség diskurzusába, akkor kezelje azt kellő megértéssel és érzékenységgel. Ebben az esetben az akció és a fejetlenség elvette a téma élét, keserűségét és drámáját, így ez inkább a kétségbeesés narratívája lett, és annak sem a legjobb.

Albert Zsófia

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Articole similare

Ron Padgett versfordítások II.

Ron Padgett versfordítások II.

Ron Padgett versfordítások I.

Ron Padgett versfordítások I.

Gyűjtemény a szélvédőn

Gyűjtemény a szélvédőn

Zokniföld mindenkié

Zokniföld mindenkié