Környezetvédelemtől az ökopolitikáig

Környezetvédelemtől az ökopolitikáig

Harmadik út az ökopolitikában címmel Lányi András tartott előadást a BBTE Magyar Filozófiai Intézete által szervezett 15. Filozófus Nyílt Nap keretein belül. Lányi András rendkívül sokoldalú személyiség, író, filmrendező, filozófus, egyetemi tanár, szerkesztő, ezeknek mintegy meghosszabbításaként polgárjogi és ökopolitikai aktivista.

Az első körben egy olyan kérdést járt körül, amely sokakban felmerülhetett már: hogyan is van köze a környezetvédelemnek a politikai filozófiához? Illetve arra világít rá, hogy miért is nincs köze az ökopolitikának a környezetvédelemhez, hogyan haladja ezt meg.

 Lányi szerint az olyan politikamentesnek vélt törekvések, mint megvédeni a Dunát a vízlépcsőktől, az erdőt a kivágástól, a vizeket a szennyezéstől és túlépítéstől folyton valaminek a lehetetlenségébe ütköztek, lassan nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az egyszerű és sokak által elfogadható célok rendszeridegenek. Így szükségszerűen felmerül az érdeklődés a rendszer iránt, amelybe nem férnek bele ezek a törekvések, ez vezetett Lányi András esetében is a politikai filozófiához való közeledéshez. Az ökopolitikát egy sajátos rendszerkritikaként is lehet értelmezni, amelynek fókuszpontjában nem a környezetvédelem áll. Lányi felhívja a figyelmet a környezetvédelem mint fogalom problematikus voltára, mely egy oppozíciót feltételez az ember és a környezet között, s így az emberellenességet hordozza magában. De nem csupán a negatív töltete miatt szükséges a környezetvédelmet eltávolítanunk az ökopolitikától, egyébként is pontatlan lenne a két fogalmat asszociálni, az ökopolitika ugyanis sok szempontból túlmutat a környezetvédelmen. Lányi meggyőződése szerint mindaz, amit az élővilág pusztulásaként tapasztalunk, az csupán tünete egy sokkal mélyebb válságjelenségnek, ami nem más, mint a modern ipari társadalom, a technikai civilizáció válsága. Tehát a jelenlegi világunk berendezkedése nem azért fenntarthatatlan, mert beleütközött a természet eltartó képességének a korlátaiba, hanem azért, mert téves, meghaladott feltevéseken alapul. A fenntarthatatlanság nem a korlátokban áll, hanem abban a tudásban, ami alapján berendeztük a társadalmat.

Az előadás következő kérdésfelvetése az volt, hogy miért van szükség az ökológiai politikán belül harmadik útra, és ez mihez képest harmadik út? Világszerte kialakult egy kétosztatú politikai világ, amit hagyományosan a jobb- és baloldal felosztás mentén ragadunk meg. A jobboldaltól viszonylag könnyű elhatárolni a zöldfilozófiát, hiszen a hagyományosan piacelvűnek nevezett neokonzervatív jobboldal programjával összebékíthetetlen. A gazdasági növekedés kényszere, a fogyasztói tömegkultúra, a gazdasági globalizáció kényszerintézményei ellen lép fel az ökopolitika. A baloldalhoz való viszonyulás már árnyaltabb, hiszen az több olyan célprogramot tartalmaz, amely megegyezik az ökopolitika törekvéseivel. A hagyományos baloldal azonban Lányi szerint hozzátartozik a rendszerhez, vagyis a probléma része, nem a megoldásé. Egy lényeges szempont, ami miatt nem nevezhetők az ökopolitika törekvései baloldalinak, a kapitalizmusvitában ragadható meg. A baloldali meggyőződések többsége a kapitalizmus radikális átalakításával vagy felszámolásával írja le saját céljait. Azonban a modern polgári társadalomnak a haszonelvű piaci gazdaság csak egy részmozzanata, nem alkalmas arra, hogy magát a jelenséget ezen keresztül írjuk le. A független egyének piaci típusú érintkezése elválaszthatatlan az egyéni szabadságjogoktól, az egyénnek az állammal és közösséggel szemben kivívott függetlenségétől. Nem lehet az emberi jogokat védelmezni és a piaci versenygazdaságot elvetni. Ennek kezelésére – mert kétségtelen, hogy bár elvetni nem tudjuk, de mindenképp kezelnünk kell valahogyan – ajánlja fel Lányi a harmadik út lehetőségét. Véleménye szerint van egy társadalmi világ, amelynek megvannak a maga önszabályozó rendszerei, az egyik a piaci típusú érintkezés, a másik a bürokratikus érintkezés, vagyis az állam, a harmadik pedig a szolidáris, konszenzuális kapcsolatok rendszere, amit közösségnek nevezünk. E három elem egyensúlyának megbomlása, a piac és állam összefonódása a közösségek politikai szerepét nullázza le. A „harmadik utas” ökopolitika a közösségek védelmében kíván fellépni, az állami központosítás és a piaci gazdasági globalizáció ellen. Azért is nevezhető joggal harmadik útnak, mivel a lokalista, decentralizáló, kisközösségi álláspont nagyon erősen különbözik akár a jobb-, akár a baloldali felfogásoktól.

Lányi továbbá hangsúlyozza a párbeszéd és vita fontosságát, melyet az értelmes egyet nem értés politikai kultúrájának, egyfajta deliberatív demokráciának nevezhetünk. A közösségelvű gondolkodásmódból szükségszerűen következik a lokális közösségek felértékelődése. Egy közösségelvű részvételi elképzelés feltételezi a decentralizációt, a radikális lokalizációt: a nagy problémákat olyan kis problémákra kell bontani, amelyekkel adott emberközösségek meg tudnak birkózni. A deliberáció figyelembe vesz nem racionális, érzelmi, esztétikai érveket is. Lányi szerint az egész modernitásban katasztrófákat okozott, hogy az esztétikai érvek nem legitimek a politikai döntéshozatalban, rengeteg táj és városrész menekült volna meg, ha esztétikai érveket is figyelembe vettek volna. Valamint léteznek olyan szempontok, amelyek nincsenek képviselve, amelyeket nem tudunk racionális érvekkel képviselni, vagy amelyeknek a képviselői éppen nincsenek jelen, például a jövő nemzedéke, vagy a távoli kontinensen élő emberek, akik kárt szenvednek a mi fogyasztói szokásaink miatt. Az ökológiai, vagy deliberatív demokrácia ezeket a szempontokat is figyelembe veszi, és ezen érdekek képviselőit is oda ülteti a közösség asztalához.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miként lehet globális problémákat lokális, decentralizált elvekkel megoldani? Csak is így lehet – állítja Lányi András. Az emberek nem akarják, és nem tudják megmenteni a Földet, az túl nagy falat lenne, de képesek arra, hogy a „saját kis Földjüket” megvédjék, ha nem akadályozzuk ebben őket.

Sebestyén Erzsébet

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Articole similare

Zokniföld mindenkié

Zokniföld mindenkié

Mese arról, hogy hogyan kapható el a hunyó

Mese arról, hogy hogyan kapható el a hunyó

Dénes Anita: Is goodbye

Dénes Anita: Is goodbye

Székely Gyopár – A gyermek kérdez, a kortárs gyermekirodalom válaszol – betegségreprezentáció Tóth Krisztina Anyát megoperálták című könyvében

Székely Gyopár – A gyermek kérdez, a kortárs gyermekirodalom válaszol – betegségreprezentáció Tóth Krisztina Anyát megoperálták című könyvében