Levél Istenhez – Kádár Gergő

Levél Istenhez – Kádár Gergő

az égi gépezet áttér a már kritikus pontra

az elektromos zaj repedésként a földre pattog

néha kisül s villám fehérlik ki a lezüllött felhők mögül

igaz kazettán ez nem hallatszana

az óra 23:32 visszafelé is ugyanaz mint előre

hiszen a párhuzamosok a végtelenben összeérnek

az egyenes is magába visszanyúl

magyarul az égvonal én vagyok

vagyis egykor voltam

mert szomorúan megrogyott a már erőtlen szorításom miatt

újfent kettőben szabadon áll már a fent és a lent

némelyik imád és éljenez most csak jönnék már el

míg az oszlopcsarnokban embertelen emberek rohannák körbe egymást

és a fekete tüzet még egy pillanatért

ámbár hiába irányok nélkül

így nem lehet

igaz Dio erősen legalább 10 tagadószóval megintett

hogy csillagfény mellett ne írjon az ember mivel a szavai valóra válhatnak

még Bach és Milton is gyámoltalanul zuhanna szét

ha tudná hogy a Büblosz városából való könyvecskét verőfényes nappal tákolták

ez a lépcsősor sem vezet sehová

mint a korábbi parasuicidum sosem fogja senki megtudni

hogy meg akartam-e halni vagy sem

az igenlő felelettel bátran élnek helyettem sőt megjósolják

e beteg gyomrom magán kívül vetné minden második szó után a megjegyzést

hogy és így és úgy és és és[1]

mintha az összehozott részek az egész felé fordulnának

mielőtt elfeledik magukat

szellemes tévedés olyan mint a nyelvem

mind a megkísértésünk része

a nyelv amiben ha így félek eljönni és fáj akkor az amiatt van

hogy az ég belekapott a pusztába

és emígy várják az érkezésem mintha valamiféle taxi lennék

közben egyetlen Édesapám gyilkosait Nietzschével együtt ott tartják számon

ahol Édesanyám lemészárlóit

a büszke bálványok között büdöskékkel biztatván nemlétüket

mosolyognak rajtuk és rajtam

sőt nemcsak elképzelték hogy nincs menny

hanem tudják ezt egy lázadó kiáltással

végül is romantikusan

a hamvainkat szétszórták és belegyúrták a megnyilvánulásainkba

embert teremtettek

ecce homo

másnapra nem világosodott ki

hacsak valaki meg nem gyújtja magát mint a XX. századi freskón noha ez már a

21.


[1] és így és úgy Yann Tiersen Rue des Cascades és Tool Lateralus mert semmit sem tudok abban a bizonyos utcában ahol majd csak utánam lesz minden piros és sárga hisz nem látok át a végtelen lehetőségeken

Kádár Gergő

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Articole similare

Philip Gross – Severn-dal

Philip Gross – Severn-dal

Tulburări de memorie – Lucia Lupea

Tulburări de memorie – Lucia Lupea

Poeme – Cezar Popa

Poeme – Cezar Popa

my body is a vessel for gender to be inscribed in – Emilian-Cătălin Lungu

my body is a vessel for gender to be inscribed in – Emilian-Cătălin Lungu