Ron Padgett versfordítások I.

Ron Padgett versfordítások I.

Prózavers („A reggeli kávé.”)

A reggeli kávé. Nem tudom, miért is iszom. Talán egy rituálé,
a csésze, a kanál, a forró víz, a tej, és egy kis halom
barna por, ahogyan szöggé állnak össze, amin lóghatok
egész nap. Ez olyasmi, mint az ébrenlét és az alvás közti állapot.
Különben is, biztosan vannak jobb dolgok, mint egy csésze
instant kávét inni. Mint a meditálás? Miről? Egy csésze kávéról.
Egy csésze kávéról, melynek az első kortya túl forró, az utolsó meg
túl hideg, de a többi korty ezek között, mint Kismackó kásája, pont jó.
Papa mackó mogorván mered maga elé. Leveszi a szemüvegét és
a Kismackó előtti tálkára tekint és egy köhintés után kinyúl és felemeli.
Kismackó nem érti, miért változott meg a reggeli rutin. Papa mackó közel,
az arcához emeli a csészét és szemléli feszülten. A csésze összetörik
a mancsában, valósággal szétrobban, kis darabkákkal és barna folyadékkal töltve meg
a szobát. Így még jó, hogy Mama mackó nincs otthon. Jobb neki,
hogy a sírjában nyugszik, a kerten túl, nem tudva mivé lett
a világ.

Vers

Bent vagyok a házban.
Kint jó az idő: meleg
sugarak a hideg havon.
Az első tavaszi nap
vagy az utolsó téli.
A lábaim leszaladnak
a lépcsőn és ki
az ajtón, a felső
testem itt gépel.

Lépcső a csillagokba

„És akkor volt három
de korábban még ott volt négy
vagy kettő

És aztán megint volt négy vagy kettő.”
Ím szólt a Király.
Egy se merte kérdeni, ez mit jelent.

Látszólag elégedett volt a szépséggel,
mit ez észszerűség hozott,
a fenséges terem fényesen ragyogott,

ahogy trónjáról felemelkedett
és a világ szétesett,
udvaroncok, oromzat és felhők,

emelkedett ő, mint egy ív papír,
mely önnön képmását követte
a szaggatott vonalakban, melyek leváltak

majd elrepültek a történelemben egy helyre,
ahol semmi nem számít.
És akkor ott volt egy.

Reverdy nyomán

Bár soha ne kellene újra látnom szomorúságod
Az arcod és lobogó hajad
Átszeltem az egész országot
Ázott fakopáncs súlya alatt
Éjjel és nappal
Esőben és napsütésben

Most megint szemtől szemben vagyunk
Mit mond a szemembe

Egyszer pihenni dőltem egy fának
Hosszasan
Nem tudtam elengedni
Borzasztó ennyire szeretni

Fent

A fenyők
méltóságteljesek

nyugodtak

tükrözik
saját maguk

anélkül, hogy tudnák

a végtelenbe

fejjel lefelé.

(ford. Egyed Péter)

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Articole similare

Ron Padgett versfordítások II.

Ron Padgett versfordítások II.

Gyűjtemény a szélvédőn

Gyűjtemény a szélvédőn

Zokniföld mindenkié

Zokniföld mindenkié

Mese arról, hogy hogyan kapható el a hunyó

Mese arról, hogy hogyan kapható el a hunyó