Vendégkéselés – Fancsali Kinga verse Csete Soma vakreflexiójával

Echinox26 octombrie 2021

A Késelés késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei és prózái mellett rövid reflexiót közölnek az állandó kritikusgárda egy-egy tagjától (Borda Réka, Csete Soma, Gáspár Sára, Kustos Júlia, Modor Bálint, Nagy Hilda). A szerzők nem tudják, hogy a szövegük kihez fog kerülni, és a kritikusok sem, hogy kinek a szövegéről írnak. A szövegek és a reflexiók egyszerre, már a nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. A Késelés késsel szerkesztője: Vida Kamilla és Melhardt Gergő. Bátor költők verseit és bátor írók 12 000 karakternél nem hosszabb prózáját várják a keseleskesselvillaval[kukac]gmail.com email-címre.

öngyilkosság gyakorlat

először gyakorolni kell
ritmusosan hajlongok tetőtől földszintig
és mikor a test már minden emeletet jól ismer
altatót játszom mintha aszfalt játszana csontokon

évekre előre álmodsz hogy jobban szeretlek
mint a nappalokat szétfeszíted
szétfeszíted szétfeszíted
a szavakat

emeletenként néha megpihenek:
a kifulladt konzerv égről lelógnak éveim és
egy k aki jól érzi magát a fényben
nagyon hasonlítunk de ő férfiak nélkül él
profi tornászként ugrik nem gondol a többi k-ra

ne hagyjatok el ne hagyjatok el ne hagyjatok

kipróbálok valami újat betonba olvadok
a büdös rétegek azért vannak hogy bennük rám találj
néhány zsíros k kezedben megfér
neked könnyű a rétegek alá hatolás
de nem akarok több elképzelt szeretőt
szereld le az összes függönyt
nem tudom kihez próbálok majd épp hasonlítani
de feszítsd szét és csukd be utánam az ablakot

Csete Soma vakreflexiója

A cím olvasása után valamiért egy tréfás szövegre számítottam, ez a vers azonban nem igazán tréfás (de ez legyen az én bajom).

Kicsit sűrű talán, minden szinten. Zavaró valamelyest, hogy nincsenek összekapcsolva egymással a mondatok, ezért túl hirtelen és túl összefüggéstelenül érkeznek egymás után (az a pár „és” és „de” így önmagában nem sokat segít). Képileg is zsúfolt, túlhajtott néha: „a kifulladt konzerv évből lelógnak éveim”. Néhol kissé vásári és enyhén patetikus: „altatót játszom mintha aszfalt játszana csontokon”, „évekre előre álmodsz, hogy jobban szeretlek”. A két szólamba tördeltség pedig nem változtat semmit az olvasaton, csupán öncélú formai elemként működik.

Viszont tetszett ez a „k” dolog. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, vagy hogy mit jelenthet ez a „k” egyáltalán, de nekem valamiért berántotta az agyam. Enigmatikus, talán ilyesmire mondják. És ez a négy sor is erős így együtt (és most kihasználnám, hogy bizonytalanok a mondathatárok): „a büdös rétegek azért vannak hogy bennük rám találj / néhány zsíros k kezedben megfér / neked könnyű a rétegek alá hatolás / de nem akarok több elképzelt szeretőt” – azt hinné az ember, hogy a rétegek alatt, a „mélyben” a „valóság” lakozik, nem holmi képzelt szeretők, pedig, teljesen jogos, mégis emígy állnak a dolgok.

Mit kezdjünk magunkkal, ha a szerelmünk még az öngyilkossággal való fenyegetőzésünket is versenybe állítja valaki máséval? Jó kérdés, de sajnos kérdés is marad talán.

Fotó: Herr Martin