Társadalmi szerződés gyermekszemmel

Echinox23 noiembrie 2021

György Alida: Hármasszabály. Kolozsvár, Erdélyi Híradó Kiadó- Fiatal Írók Szövetsége, 2021.

Hármasszabály: a közönséges számtanban alkalmazott eljárás, mellyel igen sok esetben 3 ismeretes mennyiségből egy negyediket számítunk ki (…)[1]. Egy negyedik ismeretlent: apát, anyát, unokatestvért, osztálytársat, érzést vagy önmagunkat, melyet a már három ismert mennyiségből próbálunk kiszámolni, akárcsak György Alida novelláskötetének én-elbeszélője.

Az írónő Hármasszabály címmel megjelent első prózakötete az olvasót egy székely kisfalu világába kalauzolja, ahol az elbeszélő kislánnyal, Ágival együtt kérdezünk, keresünk és alkotunk válaszokat azokra a kérdésekre, melyekre senki más nem ad ebben a hagyományokkal és szabályokkal keretezett világban. A rendszerváltás után itthon maradt csonka család mozaikdarabkákból összeálló történetét egyes szám első személyben a család (kezdetekben) legkisebb tagjának, Ágnesnek a szemszögéből követhetjük végig. Olyan eseményeknek lehetünk tanúi, mint a külföldön dolgozó apa karácsonyi hazalátogatása (Az Apátok), a közös húsvéti ebéd, s az azt követő családi krízis (Húsvét), a verekedést sem nélkülöző falunapok (Vattacukor), a szomszéd faluban szervezett bál (Az első bál), az iskolai csínyek (A sapka), vagy akár egy nem saját első szerelem megtapasztalása (Első szerelem). A rövid történetek nagyrészt egy akaratlanul is nyers, sajátosan gyermeki világot mutatnak meg, amelyben a felnőttek kusza szabályrendszerei között eligazodni próbáló gyermek felhőtlen örömét akármikor rettegés árnyékolhatja be.

A kötet húsz rövidebb novellát foglal magába, az egyszerű és lényegre törő címek ugyanolyan velősek, mint maguk a mondatok. Talán éppen a mondatok tömörsége miatt maradhat az olvasóban hiányérzet a nyelvi megalkotottságot illetően, illetve ez által a szikárság által veszik el az irodalmi nyelv játékossága is egy-egy szöveghelyen. Bár a fejezeteket lezáró mondatok célja a műfajra jellemző csattanós lezárás-, amely sok esetben igencsak meghozza hatását („Csongi nem jött többet iskolába. Sem hozzánk, sem más osztályba. A Tanítónéni megint gyűjtést szervezett neki. Ezúttal nem műtétre, hanem koszorúra.” – 25. o.) – némely novellában ez az eljárás mégis inkább egy száraz prózanyelvet eredményez, ahol az olvasói elvárások sem ütköznek meglepetésekbe. (Virágok, Diszkó).

A gyermeki nézőpont ad lehetőséget arra, hogy a számunkra egyértelműnek tűnő jelenségekre, helyzetekre, de legfőképp tabukra úgy kérdezhessünk rá, hogy azokra meglepő, olykor kegyetlen, de mindig gyermekien őszinte válaszokat kaphassunk. Az elbeszélő több olyan lényeges kérdése is megválaszoltalanul marad, mint például, hogy mi az oka a fiúk és lányok közötti megkülönböztetésnek, ha nem az állva pisilés, vagy, hogy a lámpa alatt fekvő férfi feje miért van ketchuppal bekenve a falunapok alatt zajlott verekedés után. Hiszen ki adhat magyarázatot arra, hogy mi az a hagyomány és miért kellene követnünk, vagy, hogy ha a mitikus „Apátoktól” mindig félni kell, karácsonykor miért örül mégis mindenki neki? A válasz: senki. Legalábbis a Hármasszabály én-elbeszélője számára, aki kénytelen saját magának megkonstruálni a magyarázatokat úgy, ahogyan tudásából és nem kevésszer képzeletéből kitelik.

A gyermek adta sajátos válaszok mellett a szövegek másik érdekessége a perspektíva révén feltárulkozó mikro-világ, s annak rejtett szervező erői. A személyes családi történet egy nagyobb, átfogó képbe épül bele, s megvilágítja mindazt, ami a felszín alatt általában rejtve marad. Az archaikus családszemlélet diktálta erőviszonyoktól kezdve a hatalmi intézmények közbe nem avatkozásán és az erőszak különböző és igen változatos megnyilvánulási formáin keresztül egészen az alkoholizmus társadalmi jelenségéig, az olvasó mind-mind olyan leplezett erők munkálásával szembesül, melyek nemcsak az elbeszélő és családja, de az egész közösség életét, szemléletmódját és viszonyrendszerét meghatározzák. A közbe nem avatkozó rendőrök képe például több novellában is megjelenik. A hatalmi szervek a Vattacukor falunapi verekedés alatt éppúgy szó nélkül továbbállnak, mint a Diszkó-ban történő késes támadás, vagy a Családi hétvége alatt, ahol Csabasógor lesz kénytelen megbilincselni a vasvillával fenyegetőző Geci Pistát („Csabasógor kirohan, és odamegy a rendőrökhöz. Rövid ideig beszélnek, aztán visszaszalad. Anyámat még mindig nem látom sehol, és már a bácsit sem. Nem értjük, mi történik. Miért nem csinálnak a rendőrök semmit. Aztán megjelenik Csabasógor, maga előtt vezeti a bácsit, akin bilincs van.” – 76. o.).

Ehhez a folyamatosan jelenlévő, mégis mindig tétlen erőhöz viszonyulnak a falubeliek, úgy ahogy tőlük telik, s így tán nem meglepőek az elbeszélő édesanyjának az éppen diszkóba készülő lányához intézett szavai sem („Minden alkalommal egy hosszú prédikációt kellett végighallgatnom arról, hogy vigyázzunk magunkra, és bármi történik, fussunk el. Ha nem tudunk elfutni, fordítsuk el a fejünket. Aztán jött a jól ismert szabályokkal: mi nem láttunk semmit, nem hallottunk semmit, nem mondunk semmit.” – 83-84. o.). Az egyetlen hely, ahol ténylegesen látjuk a rendőri közbeavatkozást, a kötetet záró Újrajátszás című novella. Itt azonban a hatalmi szervekhez való szkeptikus viszonyulás az elbeszélőt anyja szerepének felvételére készteti, s inkább egyfajta önreflexióba hajlik át („Az Anyámnak képzelem magam. Ő is ennyi idős volt, amikor elkezdődött. (…) Anyám, aki várja, hogy megérkezzen a rendőrség. Anyám, aki arra tanított, hogy ne beszéljek ezekről, aki napokat töltött az őrsön, hogy elmondja: nem látott semmit, nem hallott semmit, és nem tud semmit.” – 97. o.).

Mindezek ellenére nem állíthatnánk, hogy a névtelen kis falu ne hordozná a maga sajátosságait, s hogy bárki, akinek akár csak a legkisebb köze is volt gyerekként a falusi élethez székely környezetben, ne ismerné fel a harisnyás tojásfestő módszert, a szokásos falunapi vagy kocsmai verekedést, vagy a disznóvágás hagyományát. A Hármasszabály novellái talán éppen emiatt válhatnak jellegzetessé, hiszen a még gyanútlan gyermeki szemléletmód találkozik a reflektáló felnőttével, s ezáltal az olvasó saját tapasztalataival és emlékeivel egészítheti ki a szöveg által felvetett kérdéseket, történéseket és magyarázatokat. A novellasorozat lassan és következetesen követi végig a tapasztalni vágyó, mindenre rákérdező gyermeki gondolkodásmód reflektáló, összefüggéseket teremtő kamasz-felnőtt szemléletváltását. A kötet utolsó, Újrajátszás című szövege meglepően értelmezi újra az egész addigi szövegkorpuszt. Rádöbbenünk, hogy amit eddig egy személyes élettörténetként olvastunk, valójában olyan körforgás, melyben csupán generációk váltják egymást újra és újra. Bár a zárómondat („Visszakapjuk a telefonjainkat, és amikor kimegyünk az ajtón, végre levedlem Anyámat.” – 100. o.) egyfajta elhatárolódást jelöl ettől a mókuskeréktől, a kötetet végigkísérő feszélyezett hangulat nem oldódik fel.

Végül, de nem utolsó sorban, érdemes szót ejteni Lőrincz Viola illusztrációiról is, melyek képileg hűen tükrözik a szövegek hangulatvilágát. A mixed media (vegyes technika) eljárásával készült képek a kollázs, levél és rajzok együttesével adják vissza a falusi világ hangulatát, s az az érzésünk támadhat, hogy a fényképek valóban a szövegek szereplőit, eseményeit, helyszíneit ábrázolják. A fényképek a grafikus elemekkel kiegészítve kiragadják az előbbieket az eredeti kontextusukból, mintegy összekötve a jelent a múlttal, s azzal, hogy az illusztrációk fekete-fehérként kerülnek az egyes szövegek mellé, méginkább az autenticitás érzetét keltik. A Húsvét című novellát követő illusztráció pontosan a fekete-fehér, illetve az űr- kitöltött tér párosokkal teszi nagyon érzékletessé a családot éppen elhagyó apa alakját, jobban mondva annak hiányát: a kollázsból hiányzó férfi figura csupán sziluettként van jelen, s személytelen, arcvonások nélküli fehér folt alakjában érzékelteti a keletkezett űrt. A kötet elbeszélései az illusztrációkkal egymást kiegészítve teremtik meg a Hármasszabály sajátos világát. S talán György Alida következő kötetében találjuk meg a még hiányzó ismeretlent egy megújult nyelvi világ által.

[1] A Pallas nagy lexikona (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/h-B866/harmasszabaly-BE2C/ )

Zsiga Szidónia