.doc | Magyar oldalak

Versek – Bertalan Tímea

Echinox9 februarie 2022

Mama 1,1-8
Egy csuklás exegézise

1¹Kezdetben volt a Mama, és a Mama
istennél volt, és isten volt a Mama.
²Minden általa lett: a csempére száradt
szilvalekvár, az eltaposott csótányok,
a kilapított kamilla az újságlapok között.
³Engem akkor talált ki, amikor beteg lett,
és eldöntötte, hogy megátkozza a világot.
⁴Kávézaccból rakta össze a testem, mert
azt akarta, hogy anyu majd feketén igyon.
⁵Saját képére formált, a maga szentháromságát
olvasta rám, hogy hajlamom legyen meglátni
a csúnyát az asztalra tett orgonacsokorban.
⁶Majd testté lettem, bordáim üvölteni kezdték
a Mamát, övé az arcélem, a gesztusaim,
a jobb kezem középső ujján a görbület,
⁷de a légzésem harmadik üteme mindig
csonka, egy, kettő, há…, majd újra.
⁸De lehet, hogy nem is létezik a Mama,
csak rá akarom fogni a csuklásomat
valami preegzisztenciára.

Szükségszerűen

Két hete ugyanazt álmodom:
felülök a huszonötösre a Memón,
és csak egy megállóval később veszem észre,
hogy a testem szalad a busz után,
hirtelen összeesik és darabjaira hullik.

(Egyszer valaki azt mondta,
hogy ha álmodban meghalsz,
akkor a halál pillanatában
szükségszerűen fel fogsz ébredni.)

A végállomásig megyek, majd vissza,
és csak buszozok körbe a városban.
Minden alkalommal, amikor elhaladok
a széthullott testem előtt,
azt remélem, hogy valaki összeszedte,
és legalább kidobta a kukába,
de mindig ugyanott találom.
A negyedik körnél jutsz eszembe.
Arra gondolok, hogy az utolsó,
amit mondtam neked,
hogy vedd és edd a testem,
mert érted adatik.
És ebben a pillanatban
szükségszerűen felébredek.

Photo source: @USGS, Atacama Desert, Antofagasta, Chile – Unsplash