.doc | Magyar oldalak

Versfordítások – Laura Erber

Echinox20 iulie 2022

(ford. Urbán Bálint)

Eleinte a képek jelentenek mindent. Szilárdak. Tágasak.
Heiner Müller

A versek szinte süketek és a képek eleinte nem tartoznak senkihez. A szem lobbantja lángra őket. A kép szemerkél. A vers is szemerkél, de a kép kockáztat. A vers felizzik, átalakul, visszahőköl. A vers nem egy szenvedélyesen követett nézőpont spirálja, se nem céltalanul lebegő fényszemek halmaza. A kizsákmányoló tekintet még nem kép. A versek cipők. A képek mindent a feje tetejére állítanak. A versek égési sebek, ütések. A képek nem kegyelmeznek, a vers átvág mindenen. A szó átszakítja a szájkosarat, a kép nem mindig siklik, van hogy vár. A vers a kötélfonás finom hangján beszél a saját nevében. A sorköz szabadítana meg a kettős kötésből? De ez még nem a vers. A kép visszahúzódik. A vers kitart. A versek méhek és egy egész világot megmérgeznek. A képek az ősi létbizonyításokat másolják. Ingerültek, keserűek, Médeák. A vers kimerültség. A képek rohadnak. A vers füstölők terjengő illata. A vers bánt. A kép vádol. Az epifánia találkozás a fényben, egy kép ez is lehet, de akár az ellentéte is. A vers a mélybe ránt. A kép meghátrál. A vers felizgat. A szó elkopik, a kép megedz. A kép a hajánál fogva rángatja a testet, a verset, a vágyat, az öklöt. A versben veled együtt lélegzem. A kép mindig valami más. A vers eltakar. A képek lerántják rólunk a halotti leplet. Minden egy sírban vagy egy felizzó lángban kezdődik. A kép széttrancsíroz, a vers felpuffad. Egy pajzsként szolgáló kép csendjében történik meg. A vers műanyagból van. A kép felbújt, bűnre csábít, a kép a háncsrész, a folyadékáramlás, a nedv. Nem minden rajzolat kép. A vers íve meghajlítja a prózát. A kép felforgat, a papírokat szétfújó széllel érkezik. A vers értelmez. A kép egy szajha, elindul lefelé a combokon, amikor a kép azt mondja, igen, gyere, most. A vers a dolgok árnyékában. A legyekkel borított kép. Igen, gyere, most.

A haldokló világra boruló sápadt ég
talán eltűnik majd a felhőkkel együtt
Mallarmé

Talán eltűnik majd a felhőkkel együtt a város formáit kirajzoló fény. Hiszen korábban még ott volt a kalitka, a szövetek bája, az égszínkék ég, a fennkölt szó. Ma már csak a folyóparti menedékek törvénye, amit elkerül a szem. És még egy test visszatér a felszínre. A táborozókra gondolok, azokra akik elkeseredtek, a temetői hulladékra, a vízbefúltakra, az eszelős számadásokra, a pénzérmékre, a búvár vérző kezére. A füstgyűrűkre gondolok, a hideg üstökösökre, az űrhajós pupillájára, Ghérasim Lucára. Aki számtalan módon tudtomra adta, hogy itt van és lélegzik, de akit nem bírok elolvasni. A farkas és a szánkó, a szerelmes és a mészáros, a párbajhős és a fal közötti kapcsolódásokra gondolok, de közben rád gondolok. Rád gondolok tényleg.

más körülmények

a vers
apró
dolgoktól függ
tudni
kivárni
és meglátni
hogy az állat
kilépjen
a meséből
dohánypróza
rózsaróka
selyemléptek
a mirtuszágon
ringó rigó képe
egy másik könyv
reménytelenségében
remegő dolgok
minden
apró dolgoktól
függ
egy felsértett szem
a talán intenzitása
a verset széttépő
apró állat
dohánylevelekbe csavarja
a neveket
te is lebegni fogsz
eltűnsz a tökéletes
filmből
és nincs már
utána semmi
hiszen csak
várakozás
áradás
pusztítás
sebbe mártott ujj
a szavak, amiket
váltunk
koszos pénzérmék
a vers nem
tőlünk
függ
kézről kézre
keringenek
a képek
a gödör és a pénztárablak között
forgó dolgok
ideje után
az édes háborúja
a keserűvel
hogy minden eltörlődik
körülöttünk
eltűnik
és mi is eltűnünk
a betűkben
rések
az abc-n

Laura Erber (1979) brazil író, költő, képzőművész, egyetemi oktató, a riói székhelyű Zazie Edições kiadó alapító szerkesztője. Műveit nemcsak Brazília-szerte, de számos európai városban is kiállították. Ezidáig több, mint tíz kötete jelent meg. Verseit számos nyelvre lefordították. Jelenleg a Koppenhágai Egyetem kutatója és a CEU residency programjának résztvevője Budapesten.

Copyright: Laura Erber