Női előképek öröksége egy saját mitológiában

Echinox26 octombrie 2023

Kali Ágnes: Megvakult angyalok, Pesti Kalligram, 2023.

Milyen értelmezési lehetőséget nyújt a különböző mitológiák váltakozó és egységes használata? Milyen átjárási lehetőségeket kínál és hogyan változtatja meg az olvasatot egy másik mediális elemmel történő megerősítés? Hogyan hat az autoreflexivitás a szövegek olvasatára? Kali Ágnes Megvakult angyalok című második kötete a felszínen hasonló kérdések boncolgatására ad lehetőséget, viszont bevezeti az olvasót és helyenként utat mutat neki abban a térben, ahol az önmagával való találkozásra kerül a fókusz.

A 21 vers három ciklusba való rendezése a kabbalista numerológia felől megközelítve egy új életszakasz szimbólumaként is értelmezhető, viszont a felosztás némi távolságot is teremt a szövegek között. A ciklusok nem szigetelődnek el teljesen egymástól, hisz gyakoriak az összekötő elemek, a motívumok általi átjárás, ami egy sajátos folyamattá formálja a művet. Kali Ágnes kötetének teljes feltárása hosszadalmas folyamat, hisz a címben és a versekben szereplő irodalmi utalásokon túl a szövegek a különböző mitológiák és vallások elemeivel dolgoznak, ahogyan ezt a három cikluscím is teszi (Kasszandra vacogása, Kali pánikszobája és Lilith holdjai). A motívumok világa az elnyomás és erőszak formáit járja körül, folyamatosan váltakoztatva a beszélők helyzetét, olykor monológszerű gondolatmenetekbe feledkezve vagy magát az olvasót szereplővé téve, máskor pedig mintha a beszélő is külső szemlélőként venne részt az eseményekben. Ezek a nézőpontváltások többször megjelennek egy szövegen belül is, ami megnehezíti az olvasatot, viszont ez által teret ad több értelmezési lehetőségnek is. A látás hiánya számos perspektívából kerül bemutatásra: Medúza, akire nem nézhetnek rá, Lóth felesége, aki nem nézhet hátra, és a beszélő, aki a Tegnapig trófea című vers végéig a kitakart napra áhítozik.

Az első ciklus kevésbé telített mitológiai motívumokkal, keverednek a szakmai és személyes vonatkozású történetszálak. Utalásokat találunk az irodalmi életben való megmaradás nehézségeire, viszont ebből teljesen kiszakad a beszélő, amikor egy későbbi, Szucsávai sirató című versében írja: „ráz a hideg az esküvői képeiktől, / attól, hogy ők akarok lenni, / egy kétszobás lakásban, / én is csak borscsot akarok főzni, / és befogadni mindenkit, aki fél.” (20.) Közben mottóként szerepel egy moldovai altatódal elérhetősége, mely kísérleti lehetőséget nyújt az olvasónak, hogy teljesen más kontextusba helyezze a szöveget, valamint segít az írásban váltakozó perspektívák és szereplők közötti átjárás érthetőségén. Az említett vers négy része külön-külön olyan erőteljes struktúrát képeznek, melyeket összeolvasva nem teremtődik meg közöttük egy szoros egység, viszont az altatódal képes ezt elősegíteni.

Míg Kasszandra, az első ciklus címadó istennője kevesebbszer jelenik meg a hét versben, Káli név szerint vagy Shiván keresztül a második rész visszatérő alakja, ami felteszi az olvasóban a kérdést: hogyan játszik a szöveg az istennő és szerző nevének egyezésével és ez hogyan hat az olvasatra? A kötetben gyakran felmerül az autoreflexivitás témája, ami Kali Ágnestől nem áll távol, hisz első, Ópia című kötetének egészéről is elmondható ez, bár a Megvakult angyalok kevésbé épül nyílt életrajzi utalásokra, inkább csak helyenként feltűnő szálakból áll össze. Az autoreflexivitás a motívumok szintjén is fellelhető: Kali Ágnes gyakran használ örmény kultúrára és történelemre utaló elemeket, például Lilith holdjai című ciklusában pedig a genocídium is többször is felbukkan. A kötetben a Biblia a „férfikönyv” (28.) megnevezés alatt van jelen, melynek használata nagyon erőteljes jelentőséggel bír, bár ez valamennyire a sorok között ragad az által, hogy „egy kelet-európai, parizerszagú osztályteremben” (28.) bűneikről győzködő vallástanárnő és a fiatal lány közötti konfliktusra helyezi a fókuszt. Az Ordalbordalétbenelőkerülő konfliktus és a 105-ös blokk című versben található sepsiszentgyörgyi utalások tovább erősítik az életrajzi hivatkozásokat, melyek a kötet végére egy mozaikképet alkotnak.

A Megvakult angyalokban teljességében nők sorakoznak fel: „elfelejtett örmény nők” (13.), Virginia Woolf, Káli, Kasszandra, Lilith, Vesta-szüzek, az ószövetségi Rebeka és Zsuzsanna, Bódy Gábor Psychéje, Kurt Cobain lánya, Maria Schneider, Eva Green, Anna Karina, nempatrícia, Anahit, Artemisz és lányai, Sylvia Plath, a nagymama és a mama. Feltevődhet az azonosulás kérdése, hisz a felsorolt nők történetei helyenként megegyeznek, viszont többségében különböznek, de mindenképp értelmezhetők valamilyen női előképekként. Egymás mellé állítva a fent említett karaktereket rendszerint új megközelítési lehetőségeket nyújtanak, viszont olykor nehezítik az egyéni olvasat egységének kialakulását.

Az eddig többször kiemelt nézőpontváltás viszont kérdésessé tesz egy-egy – a versekben gyakran megjelenő – megközelítést, akárcsak a már említett, Tegnapig trófea című szövegben a bántalmazókhoz való viszonyulást. A versben az elnyomó hatalma alól való kiszabadulás belső folyamatát olvassuk, bár többször elhangzik, hogy „Külön-külön mindannyiótokat szeretem, de együtt / egy hatalmas hétfejű sárkány vagytok.” (36.) Továbbá a szöveg folyamatosan reflektál a tárgyiasítás problematikájára, mely elfogadhatónak tűnik azáltal, hogy „Nem az a baj, hogy tárgy lett belőlem, hanem az, hogy / nem tudtok szépen bánni a tárgyaitokkal,” (31.) de ez nem lehetetleníti el a vers végére bekövetkező önfeloldozást. A szóban forgó vers a nyers őszintesége által talán a kötet egyik legerőteljesebb szövege, viszont tematikáját tekintve nem egyedi, hisz a harmadik ciklus is hasonló problematikát jár körül.

Kali Ágnes Megvakult angyalok című kötetének fülszövegében olvashatjuk: „A vakság itt nem megalkuvás, nem gyávaság, hanem a tisztánlátás egyetlen útja”, mely a mitológiai és a férfikönyv nőinek történetei által is megerősödik. A teljes kötetben a látás érzékének inkább az átalakulásával, mint a hiányával találkozunk, viszont ez valóban nem tűnik maradéktalan megalkuvásnak, hanem egy másik út feltárására tett kísérlet. Ez a próbálkozás egyáltalán nem tiszta lappal való újrakezdés és nem is egy egyenes út. Joggal teheti fel a kérdést az olvasó, hogy Kali Ágnes női miért maradnak csukott szemmel akkor is, amikor múlt időre írják át a történetet és kiszabadítják magukat, miért tanulnak meg nemcsak a traumával, hanem a traumát okozó személlyel is együtt haladni – viszont a szövegekben megjelenő folyamatok annyira személyesek, hogy nincs jó vagy rossz út. Ahogyan a kötet és főként annak záróverse sem felejti az Ópiát, a beszélő vagy megfigyelő sem tudja elfelejteni a bántalmazást. A folyamatok versben való leképezése más betekintést enged az olvasónak és ez az olvasó részéről is munkát igényel. A prózaversek olvasását nehezítik a sajátosan használt kurzív jelölések és a névmások jelöltjének gyakori versen belüli felcserélődése, helyenként az írásjelek hiánya és azok keveredése.

„az egész nem rólad szól, nem rólam” (41.) – írja Kali Ágnes, és megszületik a kérdés, hogy akkor kiről? Talán mindenkiről és senkiről. Szól a sárkány fejeiről, melyek valamilyen okból külön-külön szeretetet és felmentést kaptak, a valamiért többes számban érkező hercegekről, nempatríciákról, akik féltek és gyűlölték a gyengéket, mert bátorság kell gyűlölni a bátrakat, Medúzákról, Lóth-feleségekről, Vesta-szüzekről és az angyalokról, akiknek valahogy mégis újra kell tanulni látni.

Balog Alexandra

Fotografie Copertă @Hrapka Tibor