A hét szövege – Kurt Vonnegut: Éj anyánk

A hét szövege – Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Budapest–Sepsiszentgyörgy. Vonat. Késés, hideg, ingerült utasok és minden más, ami az ilyen utakkal együtt jár. Meg egy Vonnegut-könyv. Egy könyv háborúról, nácikról, bűnösökről és áldozatokról, de leginkább: saját identitásunkról.

Már az előszóban találkozunk a mű alapvető tézisével, méghozzá igencsak konkrét módon („azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat”), így az Éj anyánk első ránézésre talán nem tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat. És mégis, a cselekményszál felépítése, a karakterek kibontakozása – miközben méltón alátámasztja az elöljáróban tömören megfogalmazott következtetést – ennél sokkal több kérdést vet fel.

A regényben kibontakozó Howard W. Campbell Jr. fiktív önéletrajza a tiszta lelkű, romantikus művész tragédiája, aki őszintén hisz az önzetlenségben, becsületességben és az igaz szerelem erejében; ennek a tragédiának ő maga válik önfeláldozó hősévé – éppen az által, hogy feláldozza hírnevét (tulajdonképpen egész életét) a humánum oltárán, amerikai titkos ügynökként kulcsfontosságú információkat juttatva ki a náci Németországból. A „születése szerint amerikai, híre szerint náci, hajlamai szerint pedig hontalan” drámaíró hírhedt náci rádiópropagandistaként egy izraeli börtönben várja tárgyalását, miközben a Háborús Bűnök Dokumentációs Intézete igazgatójának kérésére évek távlatából idézi fel a sorsát alakító eseményeket.

Az Éj anyánk azonban jóval több ennél. Jellegzetesen vonneguti, olykor groteszk, fekete humorral teletűzdelt alkotás, amely a szerzőtől megszokott stílusban az emberi egzisztencia alapvető kérdéseit feszegeti. Számít-e a jó, amit teszünk, bármekkora mértékű legyen is, ha közben legalább ennyi rosszat is cselekedtünk? Mennyire képes az egyén hű maradni magához egy olyan világban, amelynek rendje és értékei felborultak; illetve megférhet-e egymás mellett ugyanazon személynek két, egymással szöges ellentétben álló, jó és rossz énje? És legfőképpen: a saját magunk által „igazinak” vélt énünk az, ami végső soron számít, vagy a külvilág felé irányuló cselekedeteink határoznak meg minket?

A történet szereplői bizonyos esetekben „egysíkúak”, a karaktereket sokszor egy, már-már groteszk módon eltúlzott tulajdonságuk határozza meg, amely soha nem mentes az iróniától, a fekete humortól. Ilyen színben látjuk feltűnni mind a totalitárius elveket vakon követő figurákat, mind ezek ellenpólusait – Lionel J. D. Jonest, a fogászati és hittudományok doktorát, az Amerikai Alkotmány Fehér Fiainak Vasgárdáját megalapító Keeley atyát, Robert Sterling Wilsont, Harlem Fekete Führerét, illetve Bernard B. O’Hare amerikai légióst is. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor mind maga Howard W. Campbell Jr., mind a hozzá legközelebb álló, fontosabb karakterek szerepeket játszanak valamilyen formában, mindannyian álarcot viselnek. Bár más-más indíttatásból, de mindenki egyébnek akar látszani, mint ami valójában; így vagy úgy, de mindenki letagadja valódi voltát – George Kraft, az állítólagos legjobb barát kémként, hazája szolgálatában, Resi Noth, a szerető, egy jobb élet reményében… Campbell az egyetlen, akinek indítékaiba mélyrehatóan belelátunk. Művészként énje egy része színdarabként fogja fel magát az életet is, melynek „szereti, ha van kezdete, közepe és vége – és amikor csak lehet, tanulsága is”, és képtelen visszautasítani, hogy egy drámába illő történet főhősévé váljon, miközben íróként zseniálisan alkalmassá válik a feladatra, melynek esszenciája a hamis történetek kitalálása.

A kijelentés, mely szerint ő az egyetlen, aki mindvégig ép tudattal, teljes mértékben tisztában van cselekedetei okával, súlyával és következményeivel, egyszerre szól Campbell ellen és mellett. Hiszen valóban nem vált saját meggyőződése ellenére egy tébolyult rendszer vak követőjévé – és mégis, felmerül a sokat emlegetett, központi kérdés: vajon nem tette-e tisztánlátása és józan elméje egyenértékűvé azokkal, akik őszintén szolgálták ki ezt a rendszert?

(Kurt Vonnegut, Éj anyánk, Helikon Kiadó, Bp., 2022.)

Man Rebeka


Fotografie Copertă @Bernard Gotfryd

Echinox

Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.

Articole similare

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

Juha Hurme: Univerzum, finnül (Suomi)

Juha Hurme: Univerzum, finnül (Suomi)

Nagy Zalán versei

Nagy Zalán versei

Női előképek öröksége egy saját mitológiában

Női előképek öröksége egy saját mitológiában