Mary Oliver – Versek
Aggódtam
I Worried
Sokat aggódtam. Fog-e teremni a kert, elvétik-e a folyók
az irányt, úgy kering-e a föld,
ahogy tanulta, és ha nem, hogyan tudnám
én rendbe hozni?
Igazam volt vagy hibáztam, fogok bocsánatot nyerni,
meg tudok javulni?
Képes leszek valaha énekelni, még a verebek is
tudnak, és én, hát,
menthetetlen vagyok.
Romlik a látásom, vagy csak beképzelem,
reumás leszek majd,
rágóizomgörcsös, esetleg elmebajos?
Végül rájöttem, hogy az aggodalom nem volt jó semmire.
És felhagytam vele. És fogtam az öreg testem,
és kimentem a reggelbe
és énekeltem.
A kertész
The Gardener
Eleget éltem?
Eleget szerettem?
Eleget gondolkodtam a Helyes Cselekedeten, jutottam
bármi következtetésre?
Elég hálával éltem meg a boldogságot?
Méltósággal viseltem a magányt?
Ezt mondom, vagy talán csak gondolom épp.
Valójában talán túl sokat gondolkodom.
Aztán kilépek a kertbe,
ahol a kertész, akit egyszerű embernek tartanak,
gyerekeiről gondoskodik, a rózsákról.
Fordította: Teleki Réka