A modern világgazdaságról vagy geopolitikai helyzetről szóló bármiféle diskurzusban két olyan tényező van, amelyek megkerülése majdnem lehetetlen: az Amerikai Egyesült Államok, illetve a Kínai Népköztársaság. Ez utóbbi az 1978-ban Teng Hsziao-ping vezetése alatt elindított gazdasági reformok nyomán vált igazán relevánssá világgazdasági szempontból. A „reform és nyitás” politikájaként elhíresült új gazdasági irányelv nemcsak a kínai gazdaságot és a mögötte meghúzódó társadalmi és politikai rendszereket formálta át gyökeresen, hanem egy teljesen új geopolitikai és gazdasági status quot hozott létre Kína globalizált piacra való integrálása által. Kína, illetve Kína gazdaságának tanulmányozása tehát kiemelt fontosságú, hiszen a jelenlegi világrendi berendezkedést nem lehetséges megérteni a „Középső Birodalom”[1] szerepének vizsgálata nélkül.
Kína gazdasági és politikai felemelkedése, illetve az iránta való érdeklődés növekedése számos ezzel foglalkozó tanulmány, tudományos folyóirat és könyv születését eredményezte. Ezek témájukat és megközelítésüket tekintve is nagyon sokszínűek. Vannak köztük olyan, a sinológia berkein belül megkerülhetetlen történelmi alapművek, mint Jacques Gernet A Kínai Civilizáció Története című könyve, specifikus történelmi eseményeket feldolgozó írások, mint a megjelenése óta rendkívül népszerűvé vált, magyar nyelven sajnos nem elérhető The Rape of Nanking Iris Changtól, és Kínát diplomáciai és geopolitikai szempontból megközelítő Henry Kissinger, az ellentmondásos amerikai diplomata On China című kötete.
Kína gazdasági helyzetével, a globális piacra való betörésével, gazdasági történetével kapcsolatosan fellelhető információ meglehetősen nagy mennyiségű. Rendkívül ellentmondásos és sokakat foglalkoztató téma például a KKP új, úgynevezett „Egy övezet, egy út” gazdasági és stratégiai terve, melyről magyar nyelven például Horváth Levente egykori sanghaji főkonzul jelentetett meg könyvet A kínai geopolitikai gondolkodás – „Egy övezet, egy út” kínai szemszögből címen.
A Chuang szerzői kollektíva által publikált Chuang folyóirat is egy, főként Kína modern gazdaságával és társadalmi problémáival foglalkozó tudományos publikáció, amely saját weboldalán megtalálható leírása szerint a kínai kapitalizmus jelenleg is folyamatban lévő fejlődését, annak történelmi gyökereit, illetve az alatta elnyomottak lázadásait hivatott vizsgálni.[2] A folyóirat mellett periodikusan alapos kutatásokra épülő riportokat, fordításokat és kommentárokat publikálnak weboldalukon blogposztok formájában, melyek mind gazdasági, társadalmi és történelmi tengely mentén vizsgálják a közelmúlt és napjaink Kínáját.
A Chuang folyóirat részei szerkesztett formában magyar fordításban is kiadásra kerültek, köszönhetően a Fordulat folyóiratnak, amely a 32. lapszámának egészét Kínának szenteli. A Fordulat egy először 1985-ben megjelent szakmai lap, mely 23 évvel később kritikai társadalomtudományi folyóiratként újult meg. Köszöntőjéből kiderül, hogy a Fordulat „egy olyan korban kíván a társadalomtudományi folyóiratok piacán markáns szellemi felhajtóerőként és közösségépítőként jelen lenni, mely kor világnézete korántsem olvasható ki egyértelműen a történelmi folyamatokból.”[3] Korábbi lapszámok számos különböző témát dolgoztak fel, a populizmustól (22. szám) a digitális kapitalizmuson (23. szám) át egészen a kritikai pedagógiáig (28. szám).
A Fordulat 32. lapszáma a Kínának szentelt duplaszám első része, mely a Chuang folyóirat első két lapszámából tartalmaz szerkesztett részeket magyar nyelvre lefordítva (a Chuang harmadik lapszámának szerkesztett fordításai pedig a Fordulat következő lapszámában várhatóak). Nagyjából 300 oldalon próbál egy átfogó és koherens képet festeni a kínai gazdaság fejlődéséről a 20. század második felében. A szálat a Kínai Kommunista Párt (ezentúl KKP) 1949-es nacionalisták (Kuomintang, azaz KMT) ellen aratott polgárháborús győzelmét követő szocialista iparosítás és a tervgazdálkodásra való áttérés kezdeti lépéseinél veszi fel (ez az úgynevezett „új demokrácia” időszaka), az áttekintő pedig a 20. század legvégén történő gazdasági reformok és Kína globális kapitalista piacgazdaságba való integrálódásával ér véget. A lapszám ennek megfelelően két részre van felosztva: az első rész főként a tervgazdálkodás és a szocialista törekvések időszakát dolgozza fel, míg a második rész a kapitalista átmenetet, annak kontextusát és különböző szakaszait, társadalmi következményeit vizsgálja.
Az első, tervgazdálkodással foglalkozó rész a Gabona és acél címet viseli, mely tökéletesen előrevetíti azt a vidék–város, agrárszektor és ipar tengelyt, amely mentén Kína 20. századi gazdaságtörténeti vizsgálata történik. Ez a megközelítés a gazdasági tényezők mellett a korszak társadalmi folyamatainak vizsgálatát is megkönnyíti, hiszen a vidék–város felosztás a társadalomtudományi vizsgálódásra is kézenfekvő keretet kínál. A leírás azonban nem egyből a gazdasági és társadalmi kondíciók körvonalazásával kezdődik, hanem bőséges hely van szánva a forradalmat megelőző történelmi és társadalmi kontextus körvonalazásának. Így nemcsak a 20. század első fele, a Csing-dinasztia bukása, a KKP és a KMT közötti polgárháború, a Japán invázió stb. vannak bemutatva és Kína megértéséhez szükséges kontextusként felvázolva, hanem a geopolitikai és gazdasági folyamatok leírása sokszor az utolsó két császári dinasztia, a Csing és a Ming korszakáig nyúl vissza. Ez összhangban van a modern sinológiai elképzelésekkel, miszerint az úgynevezett modern Kínát nem lehet pusztán az 1911-es Csing-dinasztia elleni forradalom utáni időszakra redukálni, sőt, még a késő-Csing, az Ópiumháborúk és koncessziós kikötők korszakának vizsgálata sem ad megfelelően átfogó képet a kínai modernizációs folyamatokról. Ehelyett egészen a Ming dinasztiáig vezetik vissza azokat a komplex politikai, társadalmi és gazdasági folyamatokat, amelyek végül a mai modern Kína kialakulásához vezettek.[4]
A történeti körülmények felvázolását követően következik a KKP hatalomra kerülésének társadalmi és gazdasági kontextusának, az ezt jellemző vidék–város (gabona és acél) kettősségnek, a munkaerő jellegének és annak felhasználásának, illetve a két domináns ideológia, a kapitalizmus és a kommunizmus megítélésének bemutatása. Ezt követi az államosítás folyamatának, illetve annak különböző fázisainak, az állam és a hadsereg szinte teljes összeszövődésének és Kína összefüggő gazdasági egységgé formálódásának tárgyalása. Vannak olyan fontos részek is, amelyek a Szovjetunióban használt szovjet modell és a kínai stratégia közötti különbségeket taglalják. A Kínai gazdasági stratégia és a tervgazdálkodás implementációja már a legelső fázisokban is lényegesen eltér a szovjet modelltől, ami jól szemlélteti, hogy a kínai vezetés nem volt olyan mértékben befolyásolt ideológiailag, hogy ne számoljon Kína egyedi társadalmi és gazdasági kondícióival, és a kommunista projektet ne igazítsa ezekhez. A folyamatok leírásai alapvetően mind belpolitikai jellegűek, ebből kifolyólag pedig a belföldi körülmények lényegesen részletesebben és hosszasabban kerültek bemutatásra, mint a külpolitikai és világgazdasági mozgások Kínára gyakorolt hatásai. Mindazonáltal ezek a külpolitikai tényezők sincsenek figyelmen kívül hagyva, és a kínai gazdaság szempontjából valódi relevanciával rendelkező események és folyamatok megkapják a szükséges figyelmet. Ilyen például a Szovjetunió és Kína közötti kapcsolat megromlása, amely egy 7 hónapon át tartó határmenti konfliktusban és fegyveres összetűzésekben tetőződött a szovjet–kínai határon húzódó Damanszkij-szigeten 1969-ben. A lapszám első felében kibontakozó narratíva sikeresen mutatja be „a kommunista projekt kínai sikertelenségének helyi történetét” (130).
A kiadvány második felének fő témája Kína 1970-es évek végén kezdődő integrációja a globális piacgazdaságba. A kontextus felvázolása ezúttal több figyelmet szentel a globális, és főleg a csendes-óceáni geopolitikai és gazdasági viszonyok bemutatására. Többek között olyan eseményeket tárgyal részletesen, mint az azóta már híressé vált, „japán csodának” elnevezett hirtelen gazdasági fejlődés Japánban, vagy a többi, Amerika vonzáskörébe tartozó, a Csendes-Óceán térségében található ország (Indonézia, Tajvan, Thaiföld stb.) korabeli gazdasági mozgásai. Ezen körülmények bemutatása indokolt, hiszen megértésük nélkül nem lenne lehetséges Teng Hsziao-ping és az őt követő kínai vezetők nyitás-politikájának érdembeli értelmezése.
Az ezt követő áttekintés Kína szocialista tervgazdálkodásból államkapitalizmusba való átmenetéről számtalan egyéb témát is felhoz, és érint, sokszor tér ki különféle mellékszálakra, amelyek mind a központi Kína-narratíváról hivatottak összetettebb képet szolgáltatni. Szóba kerülnek többek között a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió közötti (ideológiai és gazdasági) törésvonalak, az amerikai Nixon-kormány tevékenysége és annak kihatása a térségre, és a külföldön élő tőkével rendelkező kínaiak hálózata, az úgynevezett „bambuszhálózatok” szerepe a tőkemozgások folyamatában. A kiadvány második részében is sokszor visszaköszön a vidék–város viszony, hiszen a termesztő–fogyasztó viszony a tervgazdálkodás időszaka után is releváns maradt. Ezen témák tárgyalásában nagyon fontos például a Falusi és Mezővárosi Vállalatok (röviden FMV) felemelkedése és hozzájárulása Kína világgazdaságba való integrációjához. Egy fontos és kevéssé ismert darabja ennek a történetnek a kétpályás gazdaság időszaka, amely a szocialista tervgazdálkodásból a kapitalizmusra való átmenet köztes fázisa, és amely vegyíti a terv- és piacgazdaság különböző elemeit. Ez a köztes fázis készítette elő az azt követő teljes piacgazdasági integrációt, ami az addig ismert rendszert alapjaiban változtatta meg. Utat nyitott egy nagyon is szükséges bankszektor felemelkedésének, a kínai cégek világtőzsdén való jelenlétének, alapjaiban változtatta meg Kínában az ipari és agrárszektor termelési formáit, és nem utolsó sorban a munkaerőpiacon beállt gyökeres változásoknak köszönhetően nagyban befolyásolta Kína társadalmi összetételét és demográfiai mozgásainak mintázatát.
Kína jelentősége napjainkban nem hagyható figyelmen kívül. A Kínai Népköztársaság áll a rendszeresen címlapra kerülő Tajvan-szoros körüli feszültség, és így a globális geopolitikai kérdések középpontjában. A KKP globális befolyásra való törekvései a világ számos országát érintik, és Magyarországon is okoztak olyan ellentmondásos projekteket és kezdeményezéseket, amelyek rendszeresen a közbeszéd tárgyává válnak. Gondoljunk itt például az „Egy öv, egy út” iniciatívához tartozó kínai infrastruktúrafejlesztési kezdeményezésekre Magyarországon, vagy a budapesti Fudan-kampusz ügyére. Gazdasági és stratégiai mozgásai hatással vannak úgy a hétköznapjainkra, mint a közéleti és a helyi politikai vagy gazdasági folyamatokra, még ha ezt a legtöbb ember nem is tudatosítja. A kínai gazdaság állapota befolyásolja a piaci árakat a világ minden országában, a kínai cégek pedig teljesen átformálják a vásárlói és fogyasztói szokásainkat. Nem nehéz meglátni például azt, hogy milyen nagymértékű a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok platform véleményformáló ereje, és hogy mennyire hatékonyan formálta át az emberek médiafogyasztási szokásait világszinten pár rövid év alatt. Fontos azt megérteni, hogy az itt felsorolt dolgok közül egyik sem vizsgálható Kína gazdaságától, gazdaságpolitikájától és nemzetpolitikai stratégiájától függetlenül. Ezeknek a megértése komoly történelmi háttértudást igényel, a releváns információ azonban sokszor nem érhető el magyar nyelven. A Fordulat folyóirat azáltal, hogy az angolul már elérhető információ jelentős részét most a magyar ajkú olvasók számára is könnyedén elérhetővé teszi, egyrészt hozzájárul a Kínáról szóló diskurzus minőségének emeléséhez magyar nyelvi körökön belül, másrészt megkönnyíti az informálódást minden olyan érdeklődő számára, aki tudatosítja magában Kína hihetetlen befolyását az életünkre és közéletünkre nézve. Mindezek fényében megérteni azt, hogy hogyan is jutottunk el Maotól és a szocialista tervgazdálkodás agrárreformjaitól a napjaink TikTok és TEMU által dominált piacáig, illetve a folyamatosan új vitákat generáló, a bolygó minden táján feltűnő kínai beruházásokig, most talán fontosabb, mint valaha.
[1] A Kínai Népköztársaság rövidített megnevezése mind a mai napig Csungkuo (中国), melynek megközelítőleges magyar fordítása „Középső Ország” vagy „Középső Birodalom”.
[2] További információ: https://chuangcn.org/about/
[3] A teljes köszöntő az alábbi linken megtalálható: http://fordulat.net/?q=koszonto_1
[4] Ezt a szemléletet osztja például Jeffrey. N. Wasserstrom, a The Oxford History of Modern China című könyv szerkesztője a tanulmánykötet bevezető fejezetében.
Echinox
Echinox este revista de cultură a studenţilor din Universitatea „Babeş-Bolyai”. Apare din decembrie 1968.
