Categorie: Szépirodalom

Kálmán Szabolcs: Aureliano B. többet nem lát halakat

A tábornok imádkozni is elfelejtett az este, ahogy vacsorázni is. Álmában megivott három sört, most pedig fáj a feje. Özönvíz lehetett, mondta, mikor meglátta, rengeteget nőttek a fák az éjjel, pedig, csupán hosszú volt az álma. Mint a gyermekkora, mikor…

Martin Amis: Denton halála

Denton egyszerre csak rájött, hogy hárman lesznek, az est leszállta után jönnek, a vezetőjüknek saját kulcsa lesz, és, hogy nyugodtak lesznek és megfontoltak, magabiztosak, hiszen  annyi idejük volt, amennyi kellett, hogy megtegyék, amit meg kell tenni. Tudta, hogy udvariasak lesznek,…

Öt Bukowski-versfordítás

kinek kell? (who needs it?)   látod ezt a verset itt? anélkül íródott, hogy bármit ittam volna. nem kell innom, ahhoz, hogy írjak. tudok én írni ital nélkül. a feleségem azt mondja, tudok. lehet, hogy tudok, mondom én. nem iszom…

Korpa Tamás versei

      Metapillanat IX (a Pátriárka környéke) I nyugodtnak tűnt, mint a nulla, kímélve magát, hogy elöntse klímájával egy név. a név például, aminek képtelen sok verziója van. szél támad az őszirózsa széthulló spirálja körül és lefekszik az álló…

Borbély András: ZSOLTÁR MELYBEN AZ ÉNEKLŐMESTER MAGÁT FÖLJELENTI

    mikor még nyelvemen sincs a szó / már egészen értem elöl és hátul fehér labirintus / mezítelenség zár körül engem ágyat vet Seolban hajnalom küszöbén / s ha az égbe hágok homokéj domború éjszaka táncol / én meg…

Borbély András: MÍG ZÖLDRE VÁLT A LÁMPA A GYERGYÓDITRÓI VASÚTÁLLOMÁSON

1. A sínek fölött a szálak összeérnek, az állomáson a vasutas az Isten, a vonaton Csík felé az Isten a kalauz. A mező közepén, hol már a fű se nő, magasfeszültségű oszlop az Isten, és ott is, hol a szálak…

A test olvasatai (avagy a süketség mint irodalmi élmény) – esszé

Ma reggel arra ébredtem, hogy jobbszerivel süket vagyok. Nem is olyan meglepő ez. Próbáltam a fikciónak azzal a magától értetődő világteremtő természetességével nyugtázni, mellyel nem kérdezünk vissza, miként ébredhetett Gregor Samsa szörnyű férgeként. Na meg előjelei is voltak, csak hát…

Esteban Vihaio: Szeretett testvérem

Amikor gyerek voltam, a testvéremmel játszottam. Felmásztunk egy négyemeletes lépcsőház tetejére – szürke kabát volt rajtam, ő pedig csak egy pulóverben jött ki, mert soha nem volt fázós – aztán kikapaszkodtunk, a világ fölé. Két vékony, de erős drót feszült…

Gábor Lajos: A nap lánya

A hajnali, csípős szél belemart Péter arcába, ahogy leszállt a hatosról. Nyakát behúzta ágaskodó gallérjai mögé és kezét posztókabátja zsebébe rejtette, mintha csak annak mélységét próbálná kikutatni. ’Már megint hétfő…’ fordult meg a fejében, miközben hónalja alá dugta az öregúr…

HORVÁTH ELŐD BENJÁMIN: VENDÉGTEREMTÉS, DECEMBER

A dolgok fénye verhetetlen, édes, szép lassan átmegyünk egy hídon, kettőn, a mámorból levenni, tán elég lesz, egy szürke kéz kell, hangol itt a bőgőn, amit hall, lassan visszamondja, ízlel, van papírunk, van némi számolás, és arcainkat sorba téve szépen,…

Cel mai recent număr:

numar litere sidebar