Autor: Serestély Zalán

Post/h/um: a komposzt, amely vagyunk

Ana-Maria Deliu ankétja Ana-Maria Deliu: Azzal a kérdéssel nyitottam az ankétot, hogy létezik-e Post/h/um számára Covid előtti és Covid utáni állapot, illetve hogy milyen változásokon ment keresztül a szerkesztőközösség a járvány alatt. Poszthumanista arcéléből fakadóan a lapnak számos hozzáfűzni valója…

Rilke, a látványtervező (olvasónapló)

Beletelt kis időbe, míg rájöttem, hogy Rilke rövidprózáiban nem a narratív szálat, hanem a felvillanó képek egymáshoz való viszonyát érdemes nyomon követni. Nyilván a történet valamelyest konzekvens narratívaként is olvasható, fontosabb ennél ugyanakkor bizonyos textusok látványelemként való egymásra olvasása, annak…

„Te vagy, aki átöleli az elesetteket”, avagy milyen a játék

Van Borgesnek egy teremtő alakja, a mágus, aki az álmok malteréből gyurmázza meg saját utódját. A Körkörös romok című rövidpróza szereplője ő, aki pusztán a megfeszített és irányított képzelet anyagából próbál teremteni. Italo Calvinónak van egy mostanában méltánytalanul keveset emlegetett…

Az irodalom örökölt vakja, avagy mibe veszett Teiresziasz szemének világa

Először Borgesnél olvastam a következő sorokat: „Rögtön felismertem az elnököt, bár sose láttam azelőtt. Don Alejandrónak – ennek a méltóságteljes  külsejű, javakorabeli úriembernek – magas homloka, szürke szeme és vöröses ősz szakálla volt. Mindig sötét szalonkabátban láttam; többnyire a botján…

Borges széthordja testét (olvasónapló)

Test-e az, vagy valami más, tulajdonképpen nem is olyan könnyű megmondani, én amolyan szimbolikus testnek tekintem – Karácsonyi Zsolt nyomán[1]: néhány paraméter, mely így, leírva mindig Borgest jelenti. „Úgy hívnak, hogy Alejandro Ferri. (…) Pillanatokon belül hetven-egynéhány éves leszek, de…

Aki nem tudta magáról, hogy nimfa

„Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz,/ ennyire vágyol már szeretett földjére hazádnak/ menni, azonnal, most? Légy boldog mindazonáltal./ Hogyha azonban a szíved tudná, mennyi siralmat/ kell még eltűrnöd, mielőtt végkép hazaérnél,/ akkor nem mennél, őriznéd vélem e házat,/ és örökéletüvé lennél,…

A macskák boldogságáról – variációk néhány Borges-sorra –

Macskáink születtek. – mondom ezt a mindenkori bitorlók sokarcú gőgjével. Az anyjukat azért gondoljuk sajátunknak, mert etetjük néhány hónapja. Ezek után, gondolom, ki lehet találni: a kölykei azért a mieink, mert az általunk táplált macska csemetéi. Egy padlásfeljáró alacsony ablakában…

„Színt kell váltani!“ – gondolatnyi adalék a Morgen c. filmhez

A 2010 októberében elkészült film néhány hete DVD-formátumban is kapható. Kolozsváron a Cărtureşti illetve a Humanitas könyvesboltok forgalmazzák. A 2011-es TIFF programján is szereplő, Marian Crişan rendezte film több elismerést tudhat magáénak: elnyerte a CineEast nagydíját, illetve négy díjban részesült…

A test olvasatai (avagy a süketség mint irodalmi élmény) – esszé

Ma reggel arra ébredtem, hogy jobbszerivel süket vagyok. Nem is olyan meglepő ez. Próbáltam a fikciónak azzal a magától értetődő világteremtő természetességével nyugtázni, mellyel nem kérdezünk vissza, miként ébredhetett Gregor Samsa szörnyű férgeként. Na meg előjelei is voltak, csak hát…

A láthatatlan istenek (olvasónapló)

Egy sokat kommentált Borges-történetről fogok beszélni, az Aszterión háza[1] címűről. Azt hiszem, ennek a történetnek az az egyik sajátossága, hogy bármilyen köréje szőhető kommentár terjedelmesebbé válik, mint maga a történet. Azt hiszem, azért lehetséges ez, mert számtalan történet találkozik benne,…

Cel mai recent număr:

numar litere sidebar

Abonează-te la newsletter