„Jennynek hívták” (olvasónapló)
„Jennynek hívták (…)”– indítja útjára Faludy a villoni csempészárut. A Brecht eredeti hasonlóképpen indító pozícióba helyezi a nevet: „Urak, itt van Jenny és mossa a poharakat.” Nyilvánvaló, a szöveg nem Villon tollából származik. Faludy Bertolt Brecht Koldusopera[1] c. színművéből ollózta…
Megmaradni ama édeni állapotok között (olvasónapló)
Egy nyolcadik emeleti teraszon – a pontosság kedvéért a nyagyapámén – kerítettem kézre ezt az évszázadokon átívelő műremeket. Beleszagoltam a lapjaiba, megpörgettem enyhén, nézegettem a borítót, semmi. Azaz semmi penész, sérülés, kis barna pötty, légyszar, kávéhold, hullám a kartonban. Semmi….
Egy örvény keresztmetszetéről (olvasónapló)
Ha valaki kérdi, pár napja még azt mondtam volna, ma már nem lehet pusztán archetípusokból építkezni, ha az ember színvonalas irodalmat szeretne csinálni. Ma egészen másképp felelnék erre kérdésre, de az is meglehet, hogy lesütött fejjel hallgatnék. Ranya Paasonen A…
Bengt Pohjanen: A csempészkirály fia. 9. fejezet (Ford. M. Bodrogi Enikő)
Svéd alattvalónak lenni, anélkül, hogy az ember igazán svéd lenne. Mikor svédül beszélünk, szabad káromkodni, mint a kalendáriumszerkesztő december végén, mert káromkodás közben ráér az ember keresgélni a szavakat. Finnül beszélni Finnországban úgy, hogy közben, aki hallgatja, majd megpukkad a…
A partravetett halászhajó (olvasónapló)
Nehezemre esik eldönteni, hogyan is vezessem be azt a dilemmát, ami az utóbbi években a következő kérdésben testesedett ki: szüksége van-e a 21. század hermeneutikán, posztsrukturalizmuson, dekonstrukción szocializálódott olvasójának a krimire, detektívtörténetekre? Nem döntöttünk-e elhamarkodottan irodalomelméleti sertepertéléseink közepedte, amikor ezt…
Ahol a legfényesebb tükör is vakfolt (olvasónapló)
„Mentem tovább az Andrássy úton, aztán betámolyogtam az Írók Boltjába. Jólesett, de milyen jól esett, ahogy „a könyvesboltos kisasszonyok” körbedongtak, a hálásnál is hálásabb vagyok (s voltam) nekik ezért. Pedig nem is tudták, mekkora bajban vagyok. Arra egyébként én is…
Akhilleusz és a teknősbéka, avagy utoléri-e Zénón a nyelvet? (olvasónapló)
Vannak szerzők, akiket csak újraolvasni lehet. Akik bár első látásra elnyerik bizalmunk, de tulajdonképpen kiterjesztéstelenek maradnak számunkra mindaddig, amíg meg nem térünk újra meg újra találkozásunk terepére, hogy összemérhessük a mit is? Hogy a Sinistra körzet medvéi akár emberek is…
Oktatói, alkotói és értelmiségi szerepkörök érintkezései pontjai
Azt hiszem, úgy tisztességes, ha az ember (szerkesztő, akinek talán “még kutyább kötelessége”) közöl valamit, annak tétje legyen. Ehhez próbáltam tartani magam, amikor megfogalmaztam a jelen ankét kérdéseit, melyek segítségével olyan nem rendszerszerű tudásokat akartam kicsit megdönteni, melyek tévhitekre épül(het)nek….
Cel mai recent număr:
