A hét verse – Parti Nagy Lajos: Rímként a nyár
egy szigligeti festőtábor margójára Parti Nagy Lajos: Rímként a nyár Micsoda már a délután, micsoda már,a redőny leffedt legyező,ha akarom, félig feltekert madár,a strandon most csavarnám, épp mostcsavarnám ki fürdőruhám,kikerülném, de konokul csapódik iderímként a nyár,micsoda már a délután, micsoda…
A hét filmje – Bódy Gábor: Kutya éji dala
Miért ugatnak a kutyák a teliholdra? Mert „túl akarnak törni a kutyalét kényszerűen, állandóan visszatérő rettenetein” – halljuk Grandpierre Attila válaszát a Kutya éji dalában. Számomra nem kérdés, hogy miért válhatott kultuszfilmmé a Kutya éji dala. Ugyanakkor talán már a…
A hét képeskönyve – Olga Tokarczuk – Joanna Concejo: Az elveszett lélek
Vonatút. Fél három, szombat, Keleti. Aztán egy teljesen váratlan ötletnek köszönhetően pár óra múlva a Gólyában találom magam, és könyveket lapozok. Meg zineket. Már legalább harmadjára járom körbe az Ukmukfukk Zinefest színes forgatagát, és nem hagy nyugodni egy könyv. Részben…
A hét rövidfilmje – Wes Anderson: Castello Cavalcanti
Wes Anderson jellegzetes stílusa, filmjeinek egyedi színvilága és fanyar humora első látásra nagy hatással volt rám. Ha egy címmel kellene megjelölnöm az Anderson munkásságával való találkozásomat, az a Grand Budapest Hotel lenne, amit kasszasikerként tartanak számon. Az amerikai szerzői filmes…
A hét prózája – Sylvia Plath: Az üvegbúra
Ülök, akár Esther a fügefa alatt, és nem tudom eldönteni, melyik szöveget válasszam. Aztán eszembe jut, hogy anyák napja van, és eszembe jut Sylvia Plath is. Először kamaszkoromban találkoztam Plath írásaival, elsőként Az üvegbúrával, amelynek líraisága már akkor teljesen beszippantott,…
A hét verse – Károlyi Amy: Idézés
Dávidnak, búcsúzóul. Olvasom a Jelenkor egyik ‘92-es számát, benne Károlyi Amy költő-műfordító versén akad meg a szemem. Először valamilyen furcsa lebegésben tart, nem enged egészen közel kerülni a tárgyához. Helyek lenyomatai által szól gyászról és emlékezésről – legalábbis bennem egy…
