Nagy Zalán versei

Nagy Zalán versei

mozgásban

tojáshéjakon lépkedni vadonban otromba
bakancsokkal nyújtani nyelvet csirkeszárny
és rókafog mozgásban lenni biztonság ha
ezer gyűjtőlencse harmóniájába érkezek ott
makulátlan trófeák ragyognak fel tapogat a
születés de nem markolhat meg amíg a mag
szét nem szórja magjait a díszes hímnemű
madarak ketté nem roppantják a vigaszágból
épült fészkeket amíg a csibészbecsület be
nem húzza kidüllesztett kakasmellkasát és
szalmalángok nem ébrednek minden reggel
kivillantva fogunk fehérjét kukorékolunk mi
ritka mélységet harsány színeket zavart meg
galibát kiáltunk farkasért az anyafarkasért
aki kerge marhákon át követett csak azért
hogy búcsúcsókot adhasson aszimmetrikusan
fájó két szép kerek szamócás mellem közé


urambocsá

értelmessé teszem a szenvedést nem látod
hogyan teszem közénk az eszem félutakon
képletek hogy miért nem gravitál maga felé
a szeretet kuporog tolókocsijában gördül át
a kórház mézes folyosóin nyál csorog mert
őrangyalok száját tapossa a láncingükből
kirázza a sörétes golyókat és lövészárkok
könnycsatornákban kanálislé mert bezárt a
város egyetlen szusiétterme az urambocsá
jelentése bezzeg nagyuram bátran szobroz
acélbetétével nyakamom ahol a csigolyák
rozsdás vasak nemesfémek liszteszsákok a
púpok a hátamon urambocsá sírásra görbül
a hátam valahányszor féllábbal vagy az ajtó
küszöbén bökkenő tű fokán átlibegünk mint
cirkuszi oroszlánok és a naptól tüzes karikák


maholnap

padlásra ment a paranoiám hogy megtalálja
magát megismerje hálájával kiismerve hogy
hallgatott ösztöneire és hideg vér folyhatott
ereimben konyak és selyem és puha fém és
az akarok lenni aki te vagy nekem kincsem
drágaságom paranoiám tenyeremen hordoz
téged a mosolyszünetünk óráiban pöckölöd
a vállam egy későn érkező katasztrófaturista
vagy szépreményű jószerencsével utat kérsz
utaidnak végállomás nélkül hát nincs neked
semmi más nem is volt csak a kopogás meg
a léptek meg a fehér foltos évek a tiszta májú
pástétom a halott étel a soha be nem fejezett
recept az asztalok alatti kuporodás a háp háp
háp a meztelen király te vagy az akire annyit
várok hogy inkább hazamegyek épp a sarkon
fordulok be utánam kiáltasz szavaid mentén
vadhajtások nyílnak búzazöld burjánzáshoz
visznek el maholnap százlábú pillanatképeid

Nagy Zalán

Student la Facultatea de Litere. Poet, organizator de evenimente literare, ca de exemplu Cenaclul Hervay şi Cenaclul Literar Bréda Ferenc.

Articole similare

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

Boszorkányság, nonhumán és deviancia Olga Tokarczuk Őskor és más idők című regényében

Juha Hurme: Univerzum, finnül (Suomi)

Juha Hurme: Univerzum, finnül (Suomi)

A hét szövege – Kurt Vonnegut: Éj anyánk

A hét szövege – Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Női előképek öröksége egy saját mitológiában

Női előképek öröksége egy saját mitológiában